Context of Kína

A Kínai Népköztársaság, röviden Kína (egyszerűsített kínai írásmóddal 中华人民共和国 (中国), pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó (Zhōngguó), magyaros átírásban: Csunghua Zsenmin Kunghokuo (Csungkuo)) a világ legnépesebb és Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Pejcsing (Běijīng)) fővárossal, illetve a Tajvan (Taiwan) (臺灣 / 台灣) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej (Taipei) fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani (taiwani) képviselők ültek), ám az 1970-es években tap...Tovább

A Kínai Népköztársaság, röviden Kína (egyszerűsített kínai írásmóddal 中华人民共和国 (中国), pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gònghéguó (Zhōngguó), magyaros átírásban: Csunghua Zsenmin Kunghokuo (Csungkuo)) a világ legnépesebb és Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Pejcsing (Běijīng)) fővárossal, illetve a Tajvan (Taiwan) (臺灣 / 台灣) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej (Taipei) fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani (taiwani) képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai–kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant (Taiwant), az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.

A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung (Mao Zedong) által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban (Taiwanban) még mindig a hagyományos írásjegyekkel írnak.

Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (mágnes, iránytű, papír, nyomtatás, lőpor, porcelán, selyem, fogaskerék, acél stb.) már az ókorban vagy a kora-középkorban ismert volt Kínában és innen szivárogtak a Selyemút közvetítésével nyugat felé különböző tudományos felfedezésekkel együtt. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától függetlenül fejlődött egészen a 19. századig, amikor az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva létezett, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszöntött az egység, megalakult a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, és az ellenzék kiszorult Tajvan (Taiwan) szigetére.

Kína ma nagyhatalom, a világ második gazdasági és harmadik katonai potenciáljával és a világ legnépesebb lakosságával. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a nyugati államokban.

More about Kína

Basic information
  • Currency Zsenminpi
  • Native name 中华人民共和国
  • Calling code +86
  • Internet domain .cn
  • Mains voltage 220V/50Hz
  • Democracy index 2.27
Population, Area & Driving side
  • Population 1443497378
  • Terület 9596961
  • Driving side right
Történet
  • Searchtool right.svg Bővebben: Kína történelme

    Kína a legősibb folyamatosan fennálló civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

    A mondabeli első kínai császár Huang-ti, i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.

    I. e. 221 táján a Csin állam Csin Si Huang-ti vezetésével egymás után legyőzte a többi tizenegy nagyobb fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság eltérő etnikumokat egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng császár érdeme.

    ...Tovább
    Searchtool right.svg Bővebben: Kína történelme

    Kína a legősibb folyamatosan fennálló civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

    A mondabeli első kínai császár Huang-ti, i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.

    I. e. 221 táján a Csin állam Csin Si Huang-ti vezetésével egymás után legyőzte a többi tizenegy nagyobb fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság eltérő etnikumokat egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng császár érdeme.

     
    Lao-ce i. e. 6. században élt kínai filozófus szobra

    A Csin-dinasztia, majd az azt követő Han- és Csin-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok i.sz. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Szuj-dinasztia egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Szung-dinasztia vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a Jüan-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu Csing-dinasztia uralkodott. Ekkor alakult ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Csien-lung császár halála után megindult Kína bomlása.

    Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe, félgyarmati helyzetbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz, bekövetkezett a hadurak kora. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A második világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben is alig szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaság.

    1958-ban Mao Ce-tung meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 1966–69-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.

    A '70-es évektől kezdve a Maot követő Teng Hsziao-ping hatására Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.

    Csiang Cömin elnök, és Csu Zsung-csi miniszterelnök vezették az országot az 1990-es években. Az ő irányításuk alatt Kína gazdasági teljesítménye hozzávetőleg 150 millió parasztot emelt ki a mélyszegénységből és az ország átlagos GDP növekedése 11,2% volt.[1][2] Az ország formálisan csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez 2001-ben, és szintén magas gazdasági növekedést ért el Hu Csin-tao és Ven Csia-pao kormányzása idején is a 2000-es években. A gyors növekedés azonban súlyos hatással volt az ország természetes erőforrásaira és a környezetre,[3][4] amely tüntetésekhez és személycserékhez vezetett a politikában.[5][6] A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság ellenére az életminőség továbbra is gyorsan javult az országban, viszont a központosított politikai ellenőrzés nem enyhült.[7]

     
    Hszi Csin-ping

    2012-ben a kommunista párt vezetőségében történő változásokra utaló jelek voltak megfigyelhetők, például Vang Li-csun, Csungking polgármester helyettese bizalmas információkat szolgáltatott ki az amerikaiak részére, amely hatalmas botrányt keltett Kínában.[8] 2012 novemberében, a KKP 18. kongresszusa során, Hu Csin-tao vezetői helyét Hszi Csin-ping vette át.[9][10] A kínai kormány nagyszabású gazdasági reformokba kezdett,[11][12] amely strukturális bizonytalanságokkal küzdött és a gazdaság növekedése is lelassult.[13][14][15][16] A Hszi–Li adminisztráció jelentős reformokat ígért az egygyermekes politikával és a börtönrendszerrel kapcsolatosan.[17] 2015. október végén a kínai kormány bejelentette, hogy eltörli a több évtizede érvényben lévő egygyermekes politikáját és immáron egységesen kettőre emeli a megengedett gyermekek számát családonként.[18] A népesség elöregedésének lassítása érdekében a kínai kormány 2021. május 31-én bejelentette a háromgyermekes politikát.[19] Egy 2022 októberében tartott pártkongresszuson tovább bővítették Hszi hatalmát, kiiktatva minden korábbi nagyhatalmú pártfunkcionáriust a környezetében,[20] az erről szóló szavazás előtt látványosan ki is vezették mellőle elődjét, Hu Csin-taot, amire nem is érkezett hivatalos magyarázat.[21]

    Nation bucks trend of global poverty. China Daily. 11 July 2003. hozzáférés: 2013-07-10. China's Average Economic Growth in 90s Ranked 1st in World. People's Daily. 1 March 2000. hozzáférés: 2013-07-10. China's Environmental Crisis”, New York Times, 2007. augusztus 26. (Hozzáférés ideje: 2012. május 16.)  China worried over pace of growth. BBC. hozzáférés: 2006-04-16 China: Migrants, Students, Taiwan. Migration News. January 2006. In Face of Rural Unrest, China Rolls Out Reforms. Washington Post. 28 January 2006. Frontline: The Tank Man transcript. Frontline. PBS, 2006. április 11. (Hozzáférés: 2008. július 12.) Bo Xilai scandal: Timeline”, BBC, 2012. szeptember 5. (Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 11.)  Moore, Malcolm. „Xi Jinping crowned new leader of China Communist Party”, The Daily Telegraph, 2012. november 15. (Hozzáférés ideje: 2012. november 15.)  New China leadership tipped to be all male. Stuff.co.nz, 2012. november 6. China frees up bank lending rates”, BBC, 2013. július 19. (Hozzáférés ideje: 2013. július 19.)  Evans-Pritchard, Ambrose. „China eyes fresh stimulus as economy stalls, sets 7pc growth floor”, Daily Telegraph, 2013. július 23. (Hozzáférés ideje: 2013. július 25.)  The decade of Xi Jinping. Financial Times, 2012. november 25. (Hozzáférés: 2012. november 27.) China sees both industrial output and retail sales rise”, BBC, 2012. december 9. (Hozzáférés ideje: 2012. december 9.)  China's exports and imports decline”, BBC, 2013. július 10. (Hozzáférés ideje: 2013. július 10.)  China orders government debt audit”, BBC, 2013. július 29. (Hozzáférés ideje: 2013. július 29.)  China ends one child policy. Slate, 2013. november 15. (Hozzáférés: 2013. november 16.) Két gyermeket minden kínai családba!. Euronews.com, 2015. október 29. (Hozzáférés: 2015. október 31.) 中共中央政治局召开会议 习近平主持. 新华社 , 2021. május 31. [2021. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 31.) Tovább erősödött Hszi hatalma a holnap záruló kínai pártkongresszuson hvg.hu, 2022. október 22. Váratlanul kivezették a Kínai Kommunista Párt kongresszusáról Kína korábbi elnökét hvg.hu, 2022. október 22.
    Read less

Phrasebook

Szia
你好
Világ
世界
Helló Világ
你好世界
Köszönöm
谢谢
Viszontlátásra
再见
Igen
是的
Nem
Hogy vagy?
你好吗?
Köszönöm, jól
好的,谢谢
Mennyibe kerül?
多少钱?
Nulla
Egy

Where can you sleep near Kína ?

Booking.com
486.711 visits in total, 9.181 Points of interest, 404 Destinations, 21 visits today.