Svájc

Cristo Vlahos - CC BY-SA 3.0 Roland Zumbühl - CC BY-SA 3.0 dconvertini - CC BY-SA 2.0 Swissair photo AG - CC BY-SA 4.0 Ester Abate - CC BY-SA 3.0 Kecko - CC BY 2.0 Original: Valenic; derivative work: Zacharie Grossen - CC BY-SA 4.0 János Korom Dr. >17 Million views from Wien, Austria - CC BY-SA 2.0 Julian Peter - CC BY 2.0 Original: Valenic; derivative work: Zacharie Grossen - CC BY-SA 4.0 upload by Adrian Michael - CC BY 2.5 sanil - CC0 Lorenz Poffet - CC BY-SA 4.0 Plattens - CC BY-SA 3.0 Günter Seggebäing, Coesfeld - CC BY-SA 3.0 Capricorn4049 - CC BY-SA 4.0 RhodesHilary - CC BY-SA 4.0 Coolcaesar - CC BY-SA 3.0 Petergenner - CC BY-SA 4.0 Ricartation - CC BY-SA 4.0 Kecko - CC BY 2.0 MHM55 - CC BY-SA 3.0 Kraftwerke Oberhasli AG - CC BY-SA 3.0 de Poschi - CC BY-SA 3.0 ZachT - Public domain Patrick Nouhailler - CC BY-SA 2.0 Capricorn4049 - CC BY-SA 4.0 - Public domain Christian David - CC BY-SA 4.0 Kraftwerke Oberhasli AG - CC BY-SA 3.0 de Ikiwaner - CC BY-SA 3.0 User:Nauticashades - CC BY-SA 3.0 Barbara71pit - CC BY-SA 4.0 TonnyB - CC BY-SA 3.0 Maude Rion - CC BY-SA 4.0 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 Giramondo1 from Vila Isabel, Brasil - CC BY 2.0 chris Albrecht - CC BY 2.0 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 Plattens - CC BY-SA 3.0 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 Capricorn4049 - CC BY-SA 4.0 Unknown authorUnknown author - Public domain FkMohr, Fotografin Supakon Mohr - CC BY-SA 3.0 de Peter Sieling - CC BY 2.0 Markus Bernet - CC BY-SA 2.5 Nikolai Karaneschev - CC BY 3.0 Björn Söderqvist - CC BY-SA 2.0 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 Yannick Bammert - CC BY 2.0 Kecko - CC BY 2.0 Gemeinde Randa - CC BY-SA 4.0 Paradise Chronicle - CC BY-SA 4.0 RhodesHilary - CC BY-SA 4.0 Cooper.ch 10:27, 27 October 2006 (UTC) - CC BY 2.5 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 Ginkgo - CC BY 3.0 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 Julian Peter - CC BY 2.0 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 Kecko - CC BY 2.0 dconvertini - CC BY-SA 2.0 FkMohr, Fotografin Supakon Mohr - CC BY-SA 3.0 de Kecko - CC BY 2.0 Cristina Del Biaggio - CC BY-SA 3.0 dconvertini - CC BY-SA 2.0 NielsB at Dutch Wikipedia - CC BY-SA 3.0 Daniel Reust - CC BY-SA 4.0 dconvertini - CC BY-SA 2.0 No images

Context of Svájc

Svájc, hivatalos nevén Svájci Konföderáció, Svájci Államszövetség, Svájci Esküszövetség (franciául: Suisse vagy Confédération suisse, németül: Schweiz vagy Schweizerische Eidgenosseschaft, olaszul: Svizzera vagy Confederazione Svizzera, rétorománul: Svizra vagy Confederaziun svizra) tengerparttal nem rendelkező, kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság Közép-Európában. Szomszédai Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Liechtenstein. Erős hagyományai vannak a politikai és katonai semlegesség terén, de a nemzetközi együttműködés terén is, mivel számos nemzetközi szervezet székhelye. Gazdasági kapcsolatban áll Liechtensteinnel, továbbá közös valutát (svájci frank) is használ vele. Érdekesség az országról, hogy (de facto) fővárosa Bern, legnagyo...Tovább

Svájc, hivatalos nevén Svájci Konföderáció, Svájci Államszövetség, Svájci Esküszövetség (franciául: Suisse vagy Confédération suisse, németül: Schweiz vagy Schweizerische Eidgenosseschaft, olaszul: Svizzera vagy Confederazione Svizzera, rétorománul: Svizra vagy Confederaziun svizra) tengerparttal nem rendelkező, kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság Közép-Európában. Szomszédai Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Liechtenstein. Erős hagyományai vannak a politikai és katonai semlegesség terén, de a nemzetközi együttműködés terén is, mivel számos nemzetközi szervezet székhelye. Gazdasági kapcsolatban áll Liechtensteinnel, továbbá közös valutát (svájci frank) is használ vele. Érdekesség az országról, hogy (de facto) fővárosa Bern, legnagyobb városa Zürich, viszont a főváros csak a 4. helyen helyezkedik el az ország legnépesebb városai közül Zürich, Genf és Bázel mögött.

More about Svájc

Basic information
  • Currency Svájci frank
  • Calling code +41
  • Internet domain .ch
  • Mains voltage 230V/50Hz
  • Democracy index 8.83
Population, Area & Driving side
  • Population 8902308
  • Terület 41285
  • Driving side right
Történet
  • Searchtool right.svg Bővebben: Svájc történelmeÓkor

    A mai Svájc területét a vaskor óta kelta törzsek népesítették be. A mai Neuchâtel kantonban fekvő La Tène mellett tárták a La-Tène-kultúra névadó leleteit.

    ...Tovább
    Searchtool right.svg Bővebben: Svájc történelmeÓkor

    A mai Svájc területét a vaskor óta kelta törzsek népesítették be. A mai Neuchâtel kantonban fekvő La Tène mellett tárták a La-Tène-kultúra névadó leleteit.

     
    Római provinciák az Alpokban i. sz. 150 körül

    A rómaiak i. e. 58 (Iulius Caesar gall háborúi) és Augustus római császár uralkodásának vége (i. sz. 14) között fokozatosan uralmuk alá hajtották a területet, amelynek keleti részét Raetia, nyugati részét kezdetben Gallia, később nagyrészt Germania Superior provinciákba tagoztak be; Ticino a Pón túli Gallia, majd Itália része lett. Több helyen virágzó városokat alapítottak, emellett régi kelta települések is felvirágoztak. Előbbiek közé tartoztak Julia Equestris (Nyon) és Forum Claudii Vallensium (Martigny), utóbbiak közé a korábbi helvét főváros, Aventicum (Avenches) és Lousonna (Lausanne). A hágók már ekkor fontos szerepet játszottak: a Splügen- és a Nagy Szent Bernát-hágón haladt át az Itália és Nyugat-Germánia közötti kereskedelem jelentős része.

    A népvándorlás korában Svájc területére is új népek érkeztek: a 3. században Észak-, Kelet- és Közép-Svájcba a germán alemannok, Nyugat-Svájcba a frankok és a burgundok érkeztek. A romanizált őslakók – a rétoromán néptöredéket kivéve, amelynek tagjai a Graubünden zárt völgyeiben élnek – Észak-, Közép- és Kelet-Svájcban átvették a bevándorlók nyelvét. Nyugaton, csakúgy, mint Galliában, a lakosság nem vette át a germán bevándorlók nyelvét, helyette fokozatosan a latin nyelvből francia dialektusok alakultak ki. Ticino területének lakossága a kora középkor során fenntartotta szoros kapcsolatát Itáliával és így itt is az olasz nyelv használata vált általánossá.

    Középkor

    Nagy Károly idején Svájc területének nagy része a Frank Birodalomhoz tartozott (6–9. század). Ekkor terjedt el a lakosság körében a keresztény vallás. A frank birodalom felbomlása után a mai Svájc területének keleti, németül beszélő része a Német-Római Birodalomhoz, a nyugati része Burgundiához került. A későbbi svájci állam magva a német nyelvű területen alakult ki.

     
    Stein am Rhein középkori házai

    A Hohenstauf császárok az invesztitúraháborúk idején egyrészt a gazdag kereskedővárosok (Bern, Zürich, Solothurn stb.) támogatását szerették volna elnyerni széles körű autonómia fejében, másrészt az Itáliába vezető alpesi átjárók (főként a Szent Gotthárd-hágó) feletti ellenőrzés biztosítása végett egyes közösségeknek is birodalmi tartományi jogot és szabadságlevelet adtak. A hágók feletti ellenőrzés az Itáliáért folytatott háború miatt volt fontos.

     
    Bundesbrief, azaz szövetségi levél

    A 13. századtól a központi hatalom gyengülésével helyi nemes családok, többek között a Habsburgok (akik ekkor főleg ezen a területen rendelkeztek birtokokkal), megpróbálták korlátozni ezeket a kiváltságokat. A völgyek és a városok változó összetételű átmeneti szövetségeket kötöttek érdekeik védelmére. Ezen szövetségek egyikéről tanúskodik a keltezése szerint[1] 1291. augusztus elején írt szövetségi levél (Bundesbrief), amelyet három völgyközösség, (Uri, Schwyz, és Unterwalden, a három „őskanton”) írt alá.[2] Bár a levél szövege utal egy korábbi szövetségre, amit az aláírók megújítanak, a svájci hagyományban az ország alapításának dokumentumaként tekintenek a levélre, és a nemzeti ünnepet a szövetség tiszteletére tartják augusztus 1-jén.

    Az 1315-ös morgarteni csatában az őskantonok, amelyek a Wittelsbachok oldalára álltak a német királyi címért folytatott harcban, legyőzték a Habsburgok hadseregét, megújították és szorosabbra fűzték szövetségüket. A 14. század során további völgyközösségek és városok is csatlakoztak, részben szabad akaratukból, részben meghódításuk után (Zug). A század közepére létrejött a nyolctagú „Régi Szövetség”, majd 1513-ig több lépésben 13 tagúvá bővült. A korabeli svájci szövetséget szokás Esküszövetségnek (Eidgenossenschaft) is nevezni. Ekkortól 16. század elejéig, amíg a reformáció meg nem osztotta a szövetséget, az intenzív katonai, diplomáciai[3] és kereskedelmi expanzió korszaka következett. Északon és keleten elsősorban Zürich, Luzern és Schwyz terjesztette ki befolyási övezetét, nyugaton főként Bern, kisebb részben Fribourg és a társult (a szövetségbe be nem lépett, de együttműködő) Wallis hódított meg újabb területeket. Dél felé, a Milánói Hercegség ellenében Uri és Obwalden terjeszkedett, meghódítva a mai Ticino területét. A 15. századtól a meghódított területek nem váltak a szövetség tagjává, hanem a hódító kanton(ok) alávetett területeivé váltak, a kantonok száma évszázadokig nem változott.

    A szövetség gazdasága az Alpokon áthaladó észak-déli kereskedelmen, a városok iparán, valamint elsősorban a belső területeken állattenyésztésen alapult. Ehhez járult hozzá a zsoldosok közvetítéséből befolyó pénz, ami a kantonok vezetőit gazdagította és számos belső konfliktus forrásává vált. A 14–16. században a svájci gyalogság Európa-szerte a legkiválóbb egységek közé számított, és elősegítette a lendületes expanziót. Az Alpok túlnépesedett völgyeiben a katonáskodás volt sokaknak az egyetlen lehetőség a megélhetésre, és őket külföldi uralkodók szívesen állították szolgálatukba. Ez ahhoz vezetett, hogy egyre gyakrabban álltak szemben egymással svájciak az európai csatákban. A 15. század végén fellángoló Itáliai háborúkban egyaránt szolgáltak svájciak a pápa, a milánói herceg és a francia király seregében.

    A szövetség korántsem működött egységes államként. A 14. századi „Régi Szövetség” 2–5 kantont tömörítő szövetségek hálóját jelentette, az első állandó központi szervezet, a Tagsatzung, a közösen birtokolt alávetett területek igazgatására jött létre, és minden kanton egyenlő szavazattal rendelkezett benne. A szorosan vett tagok, a kantonok mellett társult államok is együttműködtek a szövetséggel. Ezek közé tartozott többek között a Sankt Gallen-i bencés apátság, Wallis és Graubünden völgyeinek közösségei, valamint több más város mellett Biel, Mulhouse és Genf is.

    Újkor

    Ulrich Zwingli színre lépését követően a szövetség belső rivalizálás és város–vidék ellentétek miatt amúgy is törékeny egysége felbomlott, és egy katolikus és egy református frakcióra szakadt. Bár a gazdaságilag erősebb városok a reformáció mellé álltak a katolikus kantonok katonailag még évszázadokig győztesen kerültek ki az időről-időre fellángoló belső konfliktusokból és a közösen meghódított területek igazgatásában így jelentős kedvezményeket tudtak kiharcolni. A belső ellentétek és az ekkor elterjedő tűzfegyverek miatt lecsökkent harci előny a svájci terjeszkedés leállásához vezetett. Svájc innentől a semlegességre törekedett és nem lépett be a körülötte folyó háborúkba.

    A svájci reformáció Zwingli fellépésével kezdődött az 1520-as években. Ő Luther Márton tanai alapján, de azoktól eltérve dolgozta ki saját tanítását, és egyházi reformok mellett a svájci esküszövetség megreformálására is törekedett. A laza szövetség helyett a két erős város, Zürich és Bern, vezetésével egy erősebben központosított államot képzelt el, ami a közép-svájci vidéki kantonoknak és több kisebb városnak nem tetszett – befolyásuk és önállóságuk elvesztésétől tartva tömörültek már 1524-ben, mielőtt akár Zürich, akár Bern Zwingli mellé állt volna, szövetségbe az új tanok terjedésének megakadályozására. Zwingli 1531-es halálát követően Heinrich Bullinger vette át a svájci reformáció vezetését, ő szervezte meg a svájci református egyházat.

    1536-ban Genfbe költözött Kálvin János, és a francia nyelvű reformáció központjává tette a várost. A két teológiai irányzat megegyezett az 1562-ben született Confessio Helvetica posterior tanaiban, így a svájci reformáció ekkortól egységesen a kálvini reformációval azonos hitelveket hirdetett – különbözött viszont a lutheri evangélikus kereszténység tanításaitól.

    Az 1648-as vesztfáliai békében az európai államok elismerték Svájc és Hollandia semlegességét és a Habsburg Birodalomtól való függetlenségét. 1798-ban a francia forradalom hadserege leigázta Svájcot és létrehozta a Helvét Köztársaságot. A bécsi kongresszus 1815-ben visszaállította Svájc függetlenségét.

    Svájc szövetségi alkotmányát 1848-ban fogadták el, és jelentős mértékben módosították 1874-ben. Szövetségi hatáskörbe utalták a honvédelem, a kereskedelem és a jogi szabályozás kérdéseit. Azóta folytonos politikai, gazdasági és szociális javulás jellemzi Svájcot.

    A svájci nők az utolsók között kaptak szavazati jogot Európában, 1971-ben. Az alkotmányban pedig csak 1981. június 14-én rögzítették a nők egyenjogúságát.

    Svájcot külpolitikai semlegességéről ismerjük. Ezt az is mutatja, hogy egyik világháborúban sem vett részt. Az ország 2002-ben lett az ENSZ tagja.

    A szövetség illetve a dokumentum keletkezésének valós dátuma vitatott, lástd pl. Sablonier, Roger. Gründungszeit ohne Eidgenossen (német nyelven). Baden: hier+jetzt (2008). ISBN 978-3-03919-085-0 . A levél valószínűleg a (Habsburg házból való) császár meggyilkolására válaszul születhetett. A diplomácia eszköztárába tartozott nemesek felvétele a polgárok sorába, örökösödési, védelmi és társulási szerződések megkötése, valamint a földek, városok (pl. Winterthur) megvásárlása is..
    Read less

Where can you sleep near Svájc ?

Booking.com
486.701 visits in total, 9.181 Points of interest, 404 Destinations, 11 visits today.