Skuleskogen
( Skuleskogen National Park )Skuleskogen Nemzeti Park (svédül: Skuleskogens nationalpark, szó szerint Skuleskogen Nemzeti Park) egy svéd nemzeti park Västernorrland megyében, a Balti-tenger partján, Svédország északi részén. Területe 30,62 km2 (11,82 m² mérföld), és a Skule-erdő keleti részét alkotja.
A parkot nagyon durva topológia jellemzi, sok sziklás csúcsgal, amelyek közül a legmagasabb a Slåttdalsberget, 280 m (920 láb) magasságban, és közvetlenül a tengerből emelkedik ki. A domborzatot mély hasadékok és barlangok is jelzik. Ez a különleges topológia megtalálható az egész Magasparton (svédül: Höga kusten), Svédország azon régiójában, amelyet azért neveztek így, mert ez a Balti-tenger partjának legmagasabb szakasza. Ez a vidék napjainkban elsősorban a jégkorszak utáni fellendülés jelenségének megfigyelésének kedvelt helyszíneként ismert. A régió nagy része kevesebb mint 10 000 évvel ezelőtt a tenger alatt volt, miután a jégtakaró elolvadt. D...Tovább
Skuleskogen Nemzeti Park (svédül: Skuleskogens nationalpark, szó szerint Skuleskogen Nemzeti Park) egy svéd nemzeti park Västernorrland megyében, a Balti-tenger partján, Svédország északi részén. Területe 30,62 km2 (11,82 m² mérföld), és a Skule-erdő keleti részét alkotja.
A parkot nagyon durva topológia jellemzi, sok sziklás csúcsgal, amelyek közül a legmagasabb a Slåttdalsberget, 280 m (920 láb) magasságban, és közvetlenül a tengerből emelkedik ki. A domborzatot mély hasadékok és barlangok is jelzik. Ez a különleges topológia megtalálható az egész Magasparton (svédül: Höga kusten), Svédország azon régiójában, amelyet azért neveztek így, mert ez a Balti-tenger partjának legmagasabb szakasza. Ez a vidék napjainkban elsősorban a jégkorszak utáni fellendülés jelenségének megfigyelésének kedvelt helyszíneként ismert. A régió nagy része kevesebb mint 10 000 évvel ezelőtt a tenger alatt volt, miután a jégtakaró elolvadt. De ennek a jégtömegnek az olvadásának köszönhetően, amely lenyomta, a talaj évről évre emelkedik, évi 8 mm (0,31 hüvelyk) jelenlegi sebességgel.
Az emberek nyomot hagytak a parkban, bár valószínűleg soha nem telepedtek le ott nagy számban. Számos bronzkori temetkezési kő ma is látható az ősi partvonal mentén. Később az erdőt főleg legelőnek használták. A dolgok megváltoztak a 19. század közepén, amikor a fakitermelés Svédországban elterjedt, és a park szinte teljes erdejét érintette. Ez a kizsákmányolás azonban a század végén megszűnt, így a jelenlegi erdőt több mint 100 éves fák uralják. Ez az erdő így vissza tudta nyerni ősi gazdagságának egy részét, és így fontos állat- és növényvilágot tartalmaz, számos veszélyeztetett fajjal, mint például a zuzmóval Usnea longissima, amely a park szimbóluma. Ez a geológiai és biológiai gazdagság vezetett egy nemzeti park létrehozásához 1984-ben, majd 2000-ben a parkot a High Coast többi részével felvették az UNESCO világörökségi listájára.
Ma, annak ellenére, hogy távol van a sűrűn lakott területektől, a park viszonylag fontos turisztikai helyszín, évente 20 000 látogatóval. A park fő attrakciója a Slåttdalskrevan 40 méter mély hasadéka, amely könnyen megközelíthető számos túraútvonalon, köztük a Höga Kustenledenen, amely végighalad a magas parton.
Új hozzászólás