A Kaszr Harana (arabul: قصر خرّانة, míg más nyelvű átírásokban Qasr Kharana, Qasr al-Harrana, Qasr al-Kharanah, Kharaneh vagy Hraneh) a legismertebb és az egyik legjobb állapotban fennmaradt sivatagi kastély Jordániában. Egyike a számos kicsi kastélynak és erődnek, melyek az ország keleti részén elszórva találhatóak. Az épület körülbelül félúton van a főváros Ammán és a Szaúd-Arábiai Királyság határa között. A szászánida építészeti hatások és egy felső szinten található helyiség falán lévő ábrák alapján valószínűleg az i. sz. VIII század elején épült, így a régióban az egyik legkorábbi példája az az iszlám építészetnek.

A kastély eredeti rendeltetése máig ismeretlen. Külső megjelenése ugyan hasonlít a várakhoz, de ezen kívül semmi más nyoma nincs katonai felhasználásnak. Az épület belső elrendezése szintén civil alkalmazásra utal. Bár a külső falon lőrésekre emlékeztető nyílások vannak, de ezekről sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy kimondottan annak készültek volna. Az épület inkább karavánszeráj vagy kereskedők pihenőhelye lehetett, azonban itt nincs forrás vagy kút, ami a közelben fekvő hasonló létesítményekben megszokott volt. Ráadásul Kaszr Harana nem a környék főbb kereskedő útjai mellett volt. Függetlenül az eredeti felhasználási céltól az épület nagyon jó állapotban maradt fenn. Mivel nincs messze Ammántól és most egy főútvonal húzódik mellette, ezért egyike a jordániai sivatag leglátogatottabb kastélyainak. Stephen Urice régész doktori disszertációjában foglalkozott Kaszr Haranával. Később ebből egy könyvet is írt, amit felhasználtak a kastély 1970-es évek végén elvégzett restaurálása során is.