Taq-e Bostan (perzsa: طاق بستان, lit.) abbbr> '"A kert íve" vagy "kőből készült ív"') egy olyan hely, amelyen egy sor nagy szikladombormű található a Perzsia Szászánida Birodalom (Irán) korából. a 4. században.

A perzsa szászánida művészet ezen példája 5 km-re található Kermanshah városközpontjától. A Zagros-hegység szívében található, ahol közel 1700 éven át bírta a szelet és az esőt. Eredetileg a domborművek és boltívek mellett és alatt több forrás is látható volt, amelyek egy részét mára lefedték. A domborművek melletti források még mindig egy nagy medencét táplálnak a szikla előtt. A helyszínt régészeti parkká alakították, és egy sor késői szászáni és iszlám oszlopfőt egyesítettek (egyeseket Taq Bostanban, másokat Behistun-hegyen és Kermanshah-ban találtak).

A faragványok, amelyek a szászánidák idején a perzsa szobrászat legszebb és legjobb állapotban fennmaradt példái, II. Ardashir (379–383) és III. Shapur (383–388) invesztitúráit ábrázolják. A többi szászánida szimbólumhoz hasonlóan a Taq-e Bostan és domborművei kiemelik a hatalmat, a vallási hajlamokat, a dicsőséget, a becsületet, az udvar hatalmasságát, a játékot és a harci szellemet, az ünnepséget, az örömöt és az örvendezést.

A szászánida királyok gyönyörű környezetet választottak szikladomborműveikhez a Selyemút történelmi karavánútvonala és kempingje mentén. A domborművek szent forrásokkal szomszédosak, amelyek egy hegyi szikla tövében egy nagy, tükröződő medencébe torkollnak.

Taq-e Bostan és szikladomborzata egyike a Zagros-hegység 30 fennmaradt szászánida emlékének. Arthur Pope, az Amerikai Egyesült Államokban működő Iráni Művészeti és Régészeti Intézet alapítója szerint "a művészet jellemző volt az iráni népre és arra az ajándékra, amellyel a világot felruházták".