وادي ميزاب
( Mzab-völgy )A Mzab-völgy (arabul مزاب, mozabita tuareg nyelven ''Aɣlan, egyéb átírásváltozatokban Mzáb-, M’zab-, M’Zab-völgy) Algéria 1982 óta világörökségi védelmet élvező kulturális helyszíne Algírtól mintegy 600 kilométerre délre, a Szahara, azon belül a Nyugati-Erg északi vidékén, Gardája tartományban. Mint világörökségi helyszín a Mzab-vádi által átszelt mészkőfennsík hagyományos mozabita településeit, azok építészeti és kulturális emlékeit foglalja magában. A Mzab-völgyi kultúrtáj tulajdonképpen öt, fallal erődített településből, ún. kszárból álló, 75 négyzetkilométeren elterülő, 85 ezer lakosú (1995) oázisközpont, amelyet algériai Pentapoliszként is szokás említeni. Központja az 1048-ban alapított Gardája (mozabita nyelven Taɣerdayt), további tagjai pedig el-Atteuf (Tajnint, 1012), Bunura (At Bunur, 1046), Beni-Izgen (At Isjen, 1347) és Melika (At Mishet, 1350). Két fiatalabb, északabbra fekvő települést is szoktak a Mzab-völgyi kultúrtájhoz sorolni, ezek Gerára (163...Tovább
A Mzab-völgy (arabul مزاب, mozabita tuareg nyelven ''Aɣlan, egyéb átírásváltozatokban Mzáb-, M’zab-, M’Zab-völgy) Algéria 1982 óta világörökségi védelmet élvező kulturális helyszíne Algírtól mintegy 600 kilométerre délre, a Szahara, azon belül a Nyugati-Erg északi vidékén, Gardája tartományban. Mint világörökségi helyszín a Mzab-vádi által átszelt mészkőfennsík hagyományos mozabita településeit, azok építészeti és kulturális emlékeit foglalja magában. A Mzab-völgyi kultúrtáj tulajdonképpen öt, fallal erődített településből, ún. kszárból álló, 75 négyzetkilométeren elterülő, 85 ezer lakosú (1995) oázisközpont, amelyet algériai Pentapoliszként is szokás említeni. Központja az 1048-ban alapított Gardája (mozabita nyelven Taɣerdayt), további tagjai pedig el-Atteuf (Tajnint, 1012), Bunura (At Bunur, 1046), Beni-Izgen (At Isjen, 1347) és Melika (At Mishet, 1350). Két fiatalabb, északabbra fekvő települést is szoktak a Mzab-völgyi kultúrtájhoz sorolni, ezek Gerára (1631) és Berrián (1690).
Az időszakos emberi jelenlét sporadikus nyomai már korábbról is ismertek e tájról, de a berber-turareg népek közé tartozó, a zenaták egyik ágát alkotó mozabiták állandó megtelepedése a Mzab völgyében csak a 11. század elejére tehető. A döntően az iszlám ibádita tanításait követő, a Magreb egyéb vidékeiről a Rusztamidákkal együtt elűzött mozabita népesség ekkor szemelte ki szállásterületéül e hadászatilag jól védhető vidéket, s évszázadokon keresztül többé-kevésbé háborítatlanul élhették életüket. A 18. századtól az itt áthaladó, datolyát, sót, elefántcsontot, fegyvereket és rabszolgákat szállító karavánforgalom egyre élénkebb lett, s a mozabita városok az olyan észak-magrebi városok, mint Algír és Tunisz kereskedelmi elővárosai lettek. 1882-ben Mzab vidéke az észak-afrikai francia gyarmatbirodalom, 1962-ben pedig az immár független Algéria része lett.
Új hozzászólás