El-Kurru (الكرو) az egyik királyi temető volt, amelyet a Kusita Királyság és az ókori egyiptomi XXV. dinasztia uralkodócsaládja használt. A mai Szudán területén, az Északi államban található. A legtöbb núbiai piramis a kusita korszak elején épült, Alara (i. e. 795–752) és Nasztaszen (i. e. 335–315) királyok uralkodása között. A lelőhelyet George Reisner tárta fel.

A területet két vádi három részre osztja. A középső rész a legrégebbi, itt számos halomsír található a Napatai Királyság előtti időkből. Reisner úgy vélte, hogy a legkorábbi sír, a Tum.1 az egyiptomi I. Sesonk idejében készült, i. e. 850 körül, és kb. kétszáz évvel korábbi, mint a Napatai Királyság létrejötte. Ma a tudósok (Kendall, Hakem, Totok) úgy vélik, a temető legkorábbi részének története a ramesszida korba nyúlik vissza, az első temetésekre az egyiptomi XX. dinasztia idejében (i. e. 1070 körül) került sor, bár Kendall azóta módosított álláspontján, és úgy véli, a helyes időpont mégis közelebb áll a Reisner által megállapítotthoz.

A temető legmagasabb pontján négy halomsír áll (Tum. 1, 2, 4 és 5). Északra, az északi vádin túl található a Tum.6. A halomsíroktól keletre sorban legalább nyolc piramis áll, az egyikük részben egy halomsír (a Tum.19) területére épült. A piramisok közül a legdélebbi Kasta királyé, mellette feleségéé, Pebatjmáé áll. Ez előtt a sor előtt másik piramissor áll, köztük Piye, Sabaka és Tanutamon piramisa.

Pebatjma piramisától délre a déli vádin átkelve lehet eljutni a déli piramisokig. Ezek a királynéi piramisok, Naparaye (K.3), Hensza (K.4), Kalhata (K.5) és Arti (K.6) sírja.

A középkorban, mikor ez a terület Makuria keresztény királyság részét képezte, el-Kurru fallal körülvett települést alkotott, ami kb. 1200-ig fennállt. Ebben a korban a núbiai keresztények különféle graffitókkal látták el a Ku. 1 piramist, többek közt monogramokkal, keresztény jelképekkel és számos hajó képével, amellyel talán egy folyami felvonulást örökítettek meg.