A jakutok a 13. században Közép-Ázsiából vándoroltak be jelenlegi élőhelyükre. Mongol és türk népek keveredése folytán alakultak ki. Leigázták a vadászó-gyűjtögető népeket és magukat szaháknak kezdték nevezni. A név eredete ismeretlen. Az itt élő őslakos envenkek (tunguzok) a szahákat jakonak nevezték el, és az oroszok ezt a nevet vették át 17. században. Tigin, a kangalaski jakutok királya területet adományozott az oroszoknak a kölcsönös béke és az őslakosok leverése fejében. A későbbi főváros, Jakutszk gyökerét a lénai erőd képezte, amelyet 1632-ben a kozák Pjotr Beketov építtetett. 1638-ban az orosz kormány, Lenszkij Osztrog központtal egy új közigazgatási egységet hozott itt létre.

A mezőgazdaság alapjait azok a vallási csoportok hozták létre, melyeket erre a vidékre száműztek a 19. század második felében; búzát, zabot, krumplit termelve. Fő foglalkozásukra nézve nagyrészt nomádok, ló- és marhatenyésztésből élnek. A keresetágak közé sorolható még a vadászat a halászat és az ásatag állatmaradványok (mamutcsont) felkutatása is. A gazdaság alapjait a szőrmekereskedelem fektette le.

1880-ban száműzöttként érkezett Jakutföldre a lengyel Wacław Sieroszewski. Jakut lányt vett feleségül, s később a térség neves néprajztudósává vált. Fő műve a Tizenkét év a jakutok országában című mű, ami behatóan foglalkozott a szokásaikkal, életükkel.

A szovjethatalom győzelme után az egykori Orosz Birodalom számos nemzete és nemzetisége számára területi autonómiát hoztak létre. 1922. április 27-én jött létre a Jakutszki kormányzóság átszervezésével a Jakut Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (ASZSZK), mely a Szovjetunió széthullását követően 1991-ben a Sakha (Jakut) Köztársaság elnevezést vette fel.

A lakosság etnikai megoszlása: (2002) jakutok 45,5%, evenkek 1,9%, evenek 1,2%, dolganok 0,1%, jukagirek 0,1%, csukcsok 0,1%, oroszok 41,2%, ukránok 3,6%, egyéb 6,2%.[1]