Az iszlám (arabul الإسلام al-islām, al-iszlám  kiejtése^✩) az az ősi arab politeizmius, zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadó ábrahámi, monoteista vallás, amely hívei a Koránt Isten szavának, Mohamedet pedig az utolsó és fő prófétának, a „próféták pecsétjének” tartják. E világvallás hívőit muszlimoknak vagy muzulmánoknak nevezzük. A muszlimok az iszlámot az első, az egyetlen igaz, szellemileg a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik.

A Föld nagy világvallásainak egyike. Alapjául azon, Isten (arabul Allah) szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyeket a Mohamed prófétaként ismert Muhammad ibn Abdalláh ibn Abd al-Muttalib adott át a 7. század első harmadának végén Hidzsázban a követőinek, és amelyeket halála után két évtizeddel a Koránban gyűjtöttek össze követői.

A kereszténység után, 1,9 milliárd követőjével (ez a Föld népességének egynegyede) a világ második legnagyobb vallása. Fő elterjedési területei Észak-Afrika, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, Malajzia, valamint a legnépesebb muszlim ország, Indonézia.

Az iszlám túlmutat a dogmák és vallásgyakorlatok összességén, civilizációnak is tekinthető: híveit Mauritániától Indonéziáig közös kultúra, közös hagyományok és az egyazon, vallást, erkölcsöt, jogot és mindennapi életet szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze. Mindehhez egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben az arab nyelv mint közvetítőnyelv általános használata társult.

Az iszlám égisze alatt a középkorban és az újkor hajnalán számos virágzó és fejlett államalakulat jött létre, melyek közül kiemelkedett az Omajjád, az Abbászida, a Córdobai és a Fátimida Kalifátus, valamint az Ajjúbida, a Mameluk, az Oszmán, a Mogul és a Szafavida Birodalom. Az iszlám civilizáció központjai, úgymint Kairó, Bagdad, Damaszkusz, Córdoba vagy Isztambul a maguk fénykorában a világ legnagyobb városai közé tartoztak, s a modern és szervezett nagyvárosi kultúra úttörői voltak.