A Trenta és a Kranjska Gora közti út valószínűleg már az ókorban is ismert volt. Az első látogatók feltehetően vadászok voltak, akiket pásztorok követtek. A középkorban a Trentát benépesült. Az elszigetelt völgyben az élet nagyon kemény volt, az egyetlen út a "civilizációhoz" pedig a Vršič-hágón át vezetett, az akkori Borovška vas faluba (ma: Kranjska Gora). Az emberek ott sajt, gyapjú vagy bőrért cserébe megkapták a megélhetésükhöz szükséges árukat. A 16. században a Trentában elterjedt a vaskohászat, ami miatt elkezdték kivágni a fákat. Ez egészen a 18. századig tartott, amikor a völgyben nagyjából kihalt az élet. A Kranjska Gora melletti hegyeket Janez Vajkard Valvasor említi könyvében, "A Dicső Kranj Tartomány"-ban (németül: Die Ehre deß Hertzogthums Crain), melyben leírta a hágót is.

A 19. században a területen főleg magányos pásztorok éltek. Időnként meglátogatták tudósok, útírók is, mint pl. Belsazar Hacquet. A Plantae alpinae carniolicae című könyvében leírta a vaskohókat, a kőzet geológiai tulajdonságait és az alpesi növényvilágot. Rajta kívül a látogatók között volt még: az angol Humphry Davy, Albert Bois Chesne francia botanikus, valamint dr. Julius Kugy és dr. Henrik Tuma hegymászók. A 19. század második felében növekedni kezdett az érdeklődés a természetkedvelők körében, ezért a helybeliek turistavezetőkként kezdtek foglalkozni.

Történelme során több nevet adtak a hágónak: Tavacskák, Kranji csúcs, Mjstrovka hágó, Apenverein. 1901-ben építették meg az első hegyi házat, a Vosshutte-t, melyet ma Erjavčeva koča-nak neveznek. Tizenegy évre rá követte a Szlovén ház, melyet ma Tičarjev dom na Vršičunak neveznek, dr. Josip Tičar orvos után. A terület az első világháború kitöréséig katonai szempontból is fontos volt az osztrák katonaság számára: 1907-ben hadgyakorlatot szerveztek itt Ferenc Ferdinánd főherceg felügyelete alatt. A gyakorlatok közt kitűnt a hágón való átkelés fontossága, ami miatt több ideiglenes utat és hidat építettek meg, alapot teremtve annak az útnak, melyet a világháború alatt építenek majd meg.