La Polvorilla viadukt a legismertebb viadukt elnevezése, amelyen keresztül a Tren a las Nubes halad az argentin vasúthálózat General Belgrano Railway C-14-es ágán. Itt található: 24°12′9.6″D 66°24′52.6″Ny, Salta tartományban, körülbelül öt kilométerre keletre Chorrillos városától. Egy tucat kilométerre északnyugatra található San Antonio de los Cobres, valamivel azután, hogy átkelt az úgynevezett Kelet-Cordillerán egy hágón keresztül, amely elválasztja az úgynevezett Sierra de los Pastos Grandestól.

A híd egy 223,5 méter hosszú acélgerendákból álló szerkezet, amelynek maximális magassága 63 méter a talaj felett (magassága hasonló a Buenos Aires-i obeliszkhez), súlya pedig 1590 tonna egy földön. 4200 méteres tengerszint feletti magasságban (13 779 láb) található – így a világ egyik legmagasabb hídja és vasúti szakasza^{[1 ]}u200b tengerszint feletti —. Felavatása óta monumentális mérnöki alkotásnak számított, turisztikai attrakcióvá vált. Az 1970-es években a Ferrocarriles Argentinos cég kidolgozott egy turisztikai személyszállítási szolgáltatást, a Tren a las Nubes-t, amelynek végállomása közvetlenül a La Polvorilla mögött volt.

Az ág építői Richard Maury mérnök vezetésével szembesültek azzal a problémával, hogy átkeljenek egy széles és mély szakadékon, amelyen keresztül a San Antonio de los Cobres folyó mellékfolyója folyik. Az akadály leküzdéséhez 18 kilométeres kitérőt kellett tenni észak felé, nehogy elveszítsük az úton megszerzett magasságot, vagy hosszú hidat építeni. Ez utóbbit választották, de 3 további nehézséggel kellett szembenéznie: Mivel a sínek egy felszálló rámpán vannak, a nyugati támpont 4,5 méterrel magasabban volt, mint a keleti; a szakaszt hajlított és bordásnak kellett lennie. A választott megoldás hat darab 14 méter hosszú és hét 20 méteres szakasz megépítését jelentette, amelyek hat kőalappal ellátott acélcölöpre támaszkodtak. Az alkatrészek megépítését az olaszországi Monfalcone (ma Fincantieri része) Cantiere Navale Triestino hajógyárra bízták. Az építkezés 1932-ben fejeződött be, de 1939. november 7-én avatták fel. Az építkezés során három munkás vesztette életét, akiknek holttestét a Mina Concordia temetőben temették el.