Mivel a völgy nehezen elérhető, kevesen zaklatták a vidéket a történelem folyamán, így meg tudta őrizni eredetiségét. A Verzasca torkolatánál talált, a kőkorszakból (i.e. 1800) származó kőfajták egy nagyon régi településre utalnak a Verzasca-térségben. Berzonában (Vogorno része) a turistaösvényen található egy nagy, valószínűleg i.e. 600-700-ban megmunkált kő, a „Sass di Striöi” (boszorkánykő). A Verzasca-völgyben összesen 90 ilyen vésett szikla található. Teneróban 1880-ban találtak egy nekropoliszt az 1. és 2. századból. A leletek (bronztárgyak, amfórák, pénzérmék) a locarnói Castello dei Visconti Régészeti Múzeumban kerültek kiállításra. Feltehetőleg 1000 környékén alapítottak a völgy lakói egy közösséget (comunitá) négy falu egyesülésével: A közösség a locarnói egyházközösséghez tartozott, de 1398-ban fellázadtak ellene. 1410 és 1500 között a völgy a Savoyaiak, Leventinek, majd a Ruscák fennhatósága alá került. 1803-ban a Verzasca-völgyet körzetté (circolo) nyilvánították, székhelyének Lavertezzót nevezték ki.