Tulor egy régészeti lelőhely az Antofagasta régió Norte Grande természetes régiójában, Chilében, San Pedro de Atacama közelében. A hely egy egykori falukomplexum, 5200 m2 (55 972 négyzetláb) területtel és 22 külterületi épülettel. A település maradványai kelet-nyugati irányban oszlanak el 2 km-en (1 mérföldön). A radiokarbon és termolumineszcencia keltezés a település keletkezését valamikor i.e. 380 és i.e. 200 között datálja, de a legtöbb építmény a i.e. 800-1200 közötti időszakból származik. A Tulor építészeti jellemzői a kör alakú falak sárból és boltívek. 1998-ban a World Monuments Fund, egy nemzetközi non-profit szervezet felvette a Tulort a 1998-as World Monuments Watch List 100 legveszélyeztetettebb helyszín közé. Miután keveset tettek a védelme érdekében, 2006-ban újra felvették a jegyzékbe.
A Tulor felfedezései számos tárgyat tartalmaznak a fúrásoktól az emberi maradványokig. A fúrások agyagból készült körkörös falak, amelyeket a földbe ástak, hog...Tovább
Tulor egy régészeti lelőhely az Antofagasta régió Norte Grande természetes régiójában, Chilében, San Pedro de Atacama közelében. A hely egy egykori falukomplexum, 5200 m2 (55 972 négyzetláb) területtel és 22 külterületi épülettel. A település maradványai kelet-nyugati irányban oszlanak el 2 km-en (1 mérföldön). A radiokarbon és termolumineszcencia keltezés a település keletkezését valamikor i.e. 380 és i.e. 200 között datálja, de a legtöbb építmény a i.e. 800-1200 közötti időszakból származik. A Tulor építészeti jellemzői a kör alakú falak sárból és boltívek. 1998-ban a World Monuments Fund, egy nemzetközi non-profit szervezet felvette a Tulort a 1998-as World Monuments Watch List 100 legveszélyeztetettebb helyszín közé. Miután keveset tettek a védelme érdekében, 2006-ban újra felvették a jegyzékbe.
A Tulor felfedezései számos tárgyat tartalmaznak a fúrásoktól az emberi maradványokig. A fúrások agyagból készült körkörös falak, amelyeket a földbe ástak, hogy vizet találjanak. 1974 júniusában a régészek rétegrendbe tették a fúrásokat, hogy többet megtudjanak arról, hogyan tűnt el az egykor ott élő populáció. A rétegtani vizsgálat segített kideríteni, miért tűnt el a populáció, ami nem az éghajlati változásoknak, hanem az aszály növekedésének volt köszönhető. A helyszínen lítiumot, emberi csontokat, állati csontokat, kerámiát, szenet és tengeri kagylókat találtak a földbe. Mindezek a leletek a mezolit korszakból származnak.
Új hozzászólás