A Szent István-székesegyház (németül Stephansdom, Stephanskirche, elterjedt becenevén Steffl) az első keresztény vértanú és Mindenszentek tiszteletére felszentelt, a 12. századtól több évszázadon át épített gótikus székesegyház Bécs belvárosában, a Stephansplatzon.

A katedrális Ausztria egyik legfontosabb gótikus épülete. Az 1230-tól 1263-ig álló késő román stílusú elődépület egyes részei máig fennmaradtak, és a nyugati homlokzatot alkotják, amelyet a két, mintegy 65 méter magas hangatorony szegélyez. A templom jelenlegi kinézetét a IV. Rudolf által megálmodott gótikus bővítések határozzák meg. Az építmény 109 méter hosszú és 72 méter széles. A székesegyháznak összesen négy tornya van: 136,4 méteres magasságával a déli torony a legmagasabb, az északi torony viszont befejezetlen maradt és mindössze 68 méteres. Jelentőségét mutatja, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiában a székesegyház déli tornyánál magasabb építmény létrehozását megtiltották, például a linzi Szűz Mária-székesegyház emiatt lett 2 méterrel alacsonyabb.

Jelentős magyar vonatkozása, hogy I. Lipót parancsára itt helyezték el az eredeti máriapócsi Madonna-kegyképet, emellett több magyar uralkodót is ide temettek el. 1365-től káptalani, az 1470-es évek óta püspöki, 1723 óta pedig érseki katedrális. Az épület a főváros és az ország egyik jelképe, az osztrák gótikus építészet csúcsteljesítménye, 2001 óta pedig Bécs belvárosával együtt a világörökség része.