Szardis zsinagóga egy zsinagóga, amely a törökországi Manisa tartományban található, és a legnagyobb ismert zsinagóga, amely az ókori világhoz tartozik. Szardisz számos külföldi uralkodó alatt állt egészen a Római Birodalomba való bekebelezéséig, ie 133-ban. A város akkoriban a római Lydia tartomány közigazgatási központja volt. Szardiszt az i.sz. 17-es katasztrofális lídiai földrengés után újjáépítették, és a római uralom alatt hosszú ideig virágzott.

Szardisz zsidó közösségét úgy tartják, hogy az ie 3. században szerezte meg zsidó közösségét, mivel ekkor III. Antiokhosz király (i.e. 223–187) arra biztatta a különböző országokból, köztük Babilóniából származó zsidókat, hogy költözzenek Szardiszra. Josephus Flavius u200bu200ba következőképpen írt Lucius Antoniusnak, az ie 50–49-es római proquaestor rendeletéről: "Lucius Antonius... üdvözletét küldi [a szárd népnek]. Azok a zsidók, akik Róma polgártársai, eljöttek hozzám, és megmutatta, hogy ősi törvényeik szerint saját gyülekezetük volt. [Ez volt a gyűlésük] kezdettől fogva, mint saját helyük is, ahol eldöntötték pereiket és vitáikat egymással. Ezért kérésükre nekem, hogy ezek törvényesek legyenek számukra, elrendeltem, hogy őrizzék meg kiváltságaikat, és engedjék meg nekik, hogy ennek megfelelően járjanak el.”1 (Ant., XIV:10, 17). A "saját hely" általában a szárdiszi zsinagógára utal. Josephus Flavius u200bu200bmegjegyezte, hogy Caius Norbanus Flaccus, a római prokonzul a Kr. e. 1. század végén fenntartotta a szárdiszi zsidók jogait vallásuk gyakorlásához, beleértve a jeruzsálemi templomnak való adományozás jogát is. (Ant., XVI:6,6).