Polbo á feira
Polbo á feira (szó szerinti jelentése: "tisztességes polip", spanyolul pulpo a la gallega, jelentése galíciai stílusú polip) , más néven pulpo estilo feira, hagyományos galíciai étel.
Ezt az ételt úgy készítik el, hogy először a polipot egy réz üstben felforralják. Forralás előtt a polip csápjait háromszor mártják ki-be a forrásban lévő vízbe, miközben a fejénél tartják – ez arra szolgál, hogy a csápok hegyét begöndörítse. A csápokat előnyben részesítik a fej helyett, amelyet néha eldobnak. Miután a polipot megfőzték, ollóval megnyírják, durva sóval és édes és fűszeres paprikával (Galíciában pemento és pemento picante néven ismert) megszórják, és meglocsolják olivaolaj. Az optimális főzési pontot akkor érjük el, ha a polip nem gumis, de nem is túlfőtt, hasonlóan az al dente koncepcióhoz a tésztafőzésnél. Ez körülbelül 20-45 perces forralás után történik (kb. 15 perc/kg polip), feltéve, hogy a polipot további 20 percig pihentetjük a forralt vízben, távol a tűztől.
Az ételt hagyományosan fatányérokon tálalják kenyérrel. A hagyomány azt diktálja, hogy polip evésénél nem szabad vizet inni, ezért az ételt általában fiatal galíciai vörösbor kíséretében tálalják.
Hagyományosan a polip e diatópiás felhasználását elősegítette, hogy szárazföldi halként is elérhető volt. Az elmúlt évtizedekben a fagyasztott polip váltotta fel a szárított polipot. A friss polipot manapság sem használják olyan sűrűn, mivel főzés előtt alaposan meg kell ütögetni, nehogy gumis legyen az edény. Ez az eljárás fagyasztás után kihagyható, ami a többi tenger gyümölcsével ellentétben nem változtatja meg a polip érzékszervi tulajdonságait.
Ourense és Lugo tartomány a jó polipfőzésről híres. A tisztességes polip Lugo (San Froilán) védőszentjének totemikus étele. Néhány galíciai szakács erre az ételre specializálódott. Általában nők, polbeiras néven ismertek. A hagyományos vidéki vásárok modernkori hanyatlása után számos polbeira (polip étterem) sarjadt ki Galíciában. Inkább rusztikus éttermek, mint divatos éttermek.
TovábbPolbo á feira (szó szerinti jelentése: "tisztességes polip", spanyolul pulpo a la gallega, jelentése galíciai stílusú polip) , más néven pulpo estilo feira, hagyományos galíciai étel.
Ezt az ételt úgy készítik el, hogy először a polipot egy réz üstben felforralják. Forralás előtt a polip csápjait háromszor mártják ki-be a forrásban lévő vízbe, miközben a fejénél tartják – ez arra szolgál, hogy a csápok hegyét begöndörítse. A csápokat előnyben részesítik a fej helyett, amelyet néha eldobnak. Miután a polipot megfőzték, ollóval megnyírják, durva sóval és édes és fűszeres paprikával (Galíciában pemento és pemento picante néven ismert) megszórják, és meglocsolják olivaolaj. Az optimális főzési pontot akkor érjük el, ha a polip nem gumis, de nem is túlfőtt, hasonlóan az al dente koncepcióhoz a tésztafőzésnél. Ez körülbelül 20-45 perces forralás után történik (kb. 15 perc/kg polip), feltéve, hogy a polipot további 20 percig pihentetjük a forralt vízben, távol a tűztől.
Az ételt hagyományosan fatányérokon tálalják kenyérrel. A hagyomány azt diktálja, hogy polip evésénél nem szabad vizet inni, ezért az ételt általában fiatal galíciai vörösbor kíséretében tálalják.
Hagyományosan a polip e diatópiás felhasználását elősegítette, hogy szárazföldi halként is elérhető volt. Az elmúlt évtizedekben a fagyasztott polip váltotta fel a szárított polipot. A friss polipot manapság sem használják olyan sűrűn, mivel főzés előtt alaposan meg kell ütögetni, nehogy gumis legyen az edény. Ez az eljárás fagyasztás után kihagyható, ami a többi tenger gyümölcsével ellentétben nem változtatja meg a polip érzékszervi tulajdonságait.
Ourense és Lugo tartomány a jó polipfőzésről híres. A tisztességes polip Lugo (San Froilán) védőszentjének totemikus étele. Néhány galíciai szakács erre az ételre specializálódott. Általában nők, polbeiras néven ismertek. A hagyományos vidéki vásárok modernkori hanyatlása után számos polbeira (polip étterem) sarjadt ki Galíciában. Inkább rusztikus éttermek, mint divatos éttermek.
