Az Ouse-völgyi viadukt (vagy a Balcombe-viadukt) a London-Brighton vasútvonalat viszi át az Ouse folyón Sussexben. Haywards Heathtől északra és Balcombe déli részén található. A díszes kialakításáról ismert építményt "valószínűleg Nagy-Britannia legelegánsabb viaduktjaként" írták le.

Az Ouse Valley Viadukt építését a London & Brighton Railway társaság kezdte 1839-ben. Tervezője: a vonal főmérnöke, John Urpeth Rastrick, a London–Brighton vasút építészével, David Mocattával együttműködve. A viadukt 96 láb (29 m) magas, és 37 félköríves, egyenként 30 láb (9,1 méteres) íven hordják, melyek felett korlátok veszik felül, és 450 méter teljes hosszan ívelnek át. Mindegyik mólón van egy félkör alakú fenéklappal ellátott emelőív, aminek az volt az előnye, hogy csökkentette a szükséges téglák számát. Az építéséhez szükséges nagyjából 11 millió téglát többnyire az Ouse folyón szállították fel (Newhaven és Lewes útján) Hollandiából. 1841. július 12-én a viaduktot hivatalosan is megnyitották a vonatközlekedés előtt, bár az építmény csak a következő évben készült el teljesen.

A szerkezet finom kialakítása, anyagai és építészeti jellemzői ellenére a viaduktnak drága és problémás története volt. Az első nagyobb helyreállítási munkákra az 1890-es években került sor, melynek során az eredeti téglafal egyes részeit teljesen kicserélték, abban a hitben, hogy ez növeli a szerkezet szilárdságát. A viadukt azonban a huszadik század nagy részében jelentős pusztulást szenvedett. 1983 májusára a viaduktot II. fokozatú műemlékként ismerték el. 1996 márciusa és 1999 szeptembere között a viadukton a vasúti infrastruktúra nemzeti tulajdonosa, a Railtrack kiterjedt felújításon esett át; ezt a munkát a Railway Heritage Trust, az English Heritage és a West Sussex Megyei Tanács részben finanszírozta.