Az Földhajó egy olyan építészeti stílus, amelyet a 20. század végén és a 21. század elején Michael Reynolds építész fejlesztett ki. A földi hajókat úgy tervezték, hogy passzív napelemes földi menedékként viselkedjenek, természetes és újrahasznosított anyagokból, például földbe csomagolt gumiabroncsokból. A földi hajók sokféle kényelmi és esztétikus tulajdonsággal rendelkezhetnek, és úgy tervezték, hogy ellenálljanak a sivatagi szélsőséges hőmérsékleteknek, és a külső időjárási körülményektől függetlenül képesek 21 °C (70 °F) közelében maradni. Az Earthship-közösségeket eredetileg Új-Mexikó északi részének sivatagában, a Rio Grande közelében építették, és a stílus elterjedt a világ kisebb közösségeiben, néhány esetben annak ellenére, hogy jogilag tiltakoztak az építkezés és az elfogadás ellen.

Reynolds az Earthship tervezését azután fejlesztette ki, hogy Új-Mexikóba költözött és építészmérnöki diplomáját megszerezte, és azt tervezte, hogy „hálózaton kívüli” otthonok legyenek, minimális mértékben támaszkodva a közművekre és a fosszilis tüzelőanyagokra. Úgy készültek, hogy felhasználják a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat, különösen a nap energiáját és az esővizet. Termikus tömegkonstrukcióval és természetes keresztszellőztetéssel tervezték a beltéri hőmérséklet szabályozására, a tervek pedig szándékosan egyszerűek és főként egyszintesek, hogy kevés építési tudással rendelkezők is meg tudják építeni őket. Felfoghatók az autonóm lakhatás és a fenntartható életvitel utópiájának megvalósulásaként.