Bajmóc vára (szlovákul: Bojnický zámok) a Nyitra folyó jobb partján, egy jól megközelíthető kis dombon épült a 13. század második felében (Csorba), amikor már vizesárokkal vették körül. A Pálffy család birtokközpontjainak egyike. Először a középkori magyarországi végvárlánc tagja volt, később azé a Trencsénig húzódó, 30 várból álló védvonalé, amit Pozsonyból irányítottak. A vár alatti, denevérek lakta és az épületből elérhető kéttavas cseppkőbarlang látogatható. A parkjában fakadó gyógyvíz barlangjában egykor ősemberek laktak. A vár előtt álló, 28 méter magas és 12 méter törzsátmérőjű, több mint 700 évesre becsült hársfát a hagyomány szerint Csák Máté ültette 1301-ben. Úgy tartják, hogy Mátyás király is tartott itt országgyűlést, és a fa árnyékában hűsölve hozott egy sor rendeletet. „Oklevelei közül számosat állított ki innen sub tilia nostra Bajmocensi, azaz »a mi bajmóczi hársfáink alól« keltezve” (Borovszky).

Egyike azon magyar főnemesi lakhelyeknek, melyek képesek valamennyit megmutatni a monarchia uralkodói pompájából és a történelmi időkből.