A Párizsi békeszerződésben érintett területek
1. Pozsonyi híd–fő, 1947-től Csehszlovákia
2. Jablonka és környéke 1924-39 között és 1945 óta Lengyelország
3. Nedec és környéke, 1924–39 között és 1945 óta Lengyelország
4. Csap, 1945 után Szovjetunió, majd Ukrajna
5. Lakárd, 1945-től Csehszlovákia

 

A Tiso-féle első önálló szlovák állam (1938–1944) területe a mai Szlovákián belül

  1. A pozsonyi hídfő 1947-ig Magyarország része

  2. Az első bécsi döntéssel 1938-ban Magyarországhoz került terület

  3. Kárpátalja 1939. március 15-ei visszafoglalásával Magyarországhoz került terület

  4. Az első bécsi döntéssel 1938-ban a Harmadik Birodalomhoz került terület

  5. Német védterület, német katonai megszállás alatt

Az 1918-ban megszületett csehszlovák állam határait az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekben rögzítették. Az új állam több tartományból állt, melyek közül kettő, Szlovákia (Slovensko) és Kárpátaljai Oroszország (Podkarpatská Rus) az egykori Magyarország területéből szakították ki, ennek megfelelően déli határuk Magyarországnak a trianoni békeszerződésben meghatározott északi határvonala lett. A két tartomány Lengyelország felé eső, északi határa viszont nagyjából Magyarország korábbi északi határával esett egybe, attól csak az egykori Árva és Szepes megyék területén tért el kissé, ezek egy részét Lengyelországnak juttatva. Szlovákia nyugati határa Ausztria felé, illetve északnyugati határa a Csehszlovákiához tartozó Morvaország és (cseh) Szilézia felé teljesen megegyezett az egykori magyar határral. Szlovákia keleti határát Podkarpatská Rus felé az Alföld peremvidékén a nyelvi-etnikai határvonal körül, a hegyvidéken azonban attól keletebbre húzták meg, így Ung vármegye területét felosztották, Zemplén viszont egészen Szlovákiához került.

A béketárgyaláson a nagykövetek tanácsa által megállapított csehszlovák–lengyel határral mindkét ország elégedetlen volt, ezért 1923–24-ben a két állam közötti tárgyalások alapján néhány falu átcsatolásával módosították azt. 1924-ben Somoskőújfalu visszakerült Magyarországhoz.

1938 októberében Csehszlovákia nemzetközi döntőbírósági döntések alapján jelentős területeket vesztett Németországgal, Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Szlovákia (és Kárpátukrajna) területéből a déli magyarlakta sávot lényegében az etnikai határnak megfelelően Magyarországhoz csatolták (elsőként Ipolyság került vissza), a Duna jobb partján Pozsonnyal szemben fekvő Pozsonyligetfalu, illetve a Pozsony melletti Duna-balparti Dévény Németországhoz került, Lengyelország pedig visszakapta azt a területet, amit 23-24-ben adott át, azonban az akkor ezért kapott csereterületet megtartotta. Az első bécsi döntéssel Magyarországhoz került területen előbb katonai közigazgatást vezettek be, a lakosság elégedetlenségének ellenére.

 

Csehszlovák-lengyel határváltozások 1920–1939
1. Sziklaszoros, Cserne és Fenyvesszoros, 1938-39 Lengyelország
2. Alsólipnica, 1918-24 Csehszlovákia, majd csere a 4. területre
3. Jablonka és 10 másik község (Északkelet-Árva), 1918-39 és 1945-től Lengyelország
4. Hladovka és Szuchahora 1918-24 Lengyelország, majd csere a 2. területre
5. Tengerszem-csúcs, 1902-ben Magyarországtól Ausztriához, 1918-tól Lengyelország
6. Javorina, 1918-19 és 1938-39-ben Lengyelország
7. Nedec és 12 másik község (Északnyugat-Szepes) 1918-39 és 1945-től Lengyelország
8. Erdős 1918-19 és 1938-39 Lengyelország

1939 márciusában került sor Csehszlovákia teljes felszámolására és az első szlovák állam megalakulására. Ez azonban önálló államnak nem mondható, mert katonai, gazdasági és politikai értelemben egyaránt Németországtól függő bábállam volt. Ekkor Kárpátukrajnát Magyarország szállta meg, helyreállítva az ezeréves közigazgatási rendszert, majd a magyar csapatok keletről behatoltak Szlovákia ruszinok lakta északkeleti területére is, és egy sávot a magyar uralom alatt Kárpátalja néven visszaszervezett területhez csatoltak.

1939 szeptemberében, Lengyelországnak a második világháború kitörését jelentő német lerohanása után ismét fordult a kocka, a lengyel–szlovák területi viták Szlovákia javára dőltek el: az ország északon az egész 1920 előtti magyar területet megszerezte Árva és Szepes vidékén.

A második világháború végén, 1945-ben a moszkvai szerződésben Kárpátalját átadták a Szovjetuniónak, azon belül az Ukrán SZSZK-nak. A csehszlovák-szovjet határ az északi, hegyvidéki szakaszán megegyezett a Csehszlovákián belüli szlovák-kárpátukrán határral, Ungvártól délre, az alföldi részen azonban lényegében egy egyenes vonalat húztak a térképen a Tiszáig. Ennek következtében egy kis terület Kárpátukrajnától Szlovákiához került (5), egy valamivel nagyobb rész viszont Szlovákiától Ukrajnához (4).

A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés alapján Kárpátaljától eltekintve helyreállt Csehszlovákia 1938 előtti területe, de a pozsonyi hídfő három községét (Dunacsún, Horvátjárfalu, Oroszvár, 1) csatolták Magyarországtól Szlovákiához. Szlovákia északi határa az 1923–24-es csehszlovák-lengyel egyezménnyel megállapított vonalra került ismét (2, 3).