A mai Lettország területe, amely sokáig Livónia néven volt ismert, a német Kardtestvérek rendje befolyása alatt állt a 13. századtól. A 18. és a 19. század során Oroszország hajtotta uralma alá az országot és a szomszédos területeket. Az első világháború és az orosz forradalom után Lettország 1918 novemberében kikiáltotta függetlenségét. Ez nem tartott sokáig, mivel a Szovjetunió az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka alapján az érdekszférájába tartozó balti államokat fenyegetéssel illetve nyomásgyakorlással kötelezte olyan szerződések aláírására, mely szerint azok területén szovjet csapatok állomásozhatnak. Az ilyen tartalmú szerződést Lettország 1939. október 5-én írta alá. 1940. június 15-én a Szovjetunió egy megrendezett határincidenst használt fel a megszállás ürügyének. Kārlis Ulmanis miniszterelnök a vérontás elkerülésére parancsot adott a lett hadseregnek a fegyverletételre. Az országot 1940. június 17-én szállta meg a Szovjetunió, hivatalosan augusztus 5-én annektálta.

Lettország hosszú ideig szovjet uralom alatt állt, leszámítva a második világháború néhány évét, amikor a németek foglalták el. Az 1980-as évek szovjet reformmozgalmai, mint például a glasznoszty felerősítették a lett függetlenségi törekvéseket, amelyek 1991. augusztus 21-én a függetlenség kikiáltásához vezettek. 1991 óta az ország folyamatosan javítja kapcsolatait a nyugati államokkal, 2004-ben mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak tagja lett. 2007. március 28-án aláírták a szerződést az orosz-lett határról, ezzel véget ért az 1991 óta tartó határvita.[1]