A Saint-Maló-i csatát a szövetségesek és a német erők vívták a francia tengerparti Saint-Malo város ellenőrzése érdekében a második világháború alatt. A csata a szövetségesek Franciaországon átívelő kitörésének részét képezte, és 1944. augusztus 4. és szeptember 2. között zajlott. Az Egyesült Államok hadseregének egységei a szabad francia és brit erők támogatásával sikeresen megtámadták a várost és legyőzték német védőit. A német helyőrség a közeli szigeten szeptember 2-ig folytatta az ellenállást.

Saint-Malo egyike volt azoknak a francia városoknak, amelyeket a német Atlanti Fal program keretében erődként jelöltek meg, és háború előtti védelmét jelentősen kibővítették a szövetségesek 1944 júniusi normandiai partraszállása előtt. Inváziós terveik részeként , a szövetségesek szándékában állt elfoglalni a várost, hogy kikötőjét készletek lerakására használhassák. Noha augusztusban némi vita zajlott ennek szükségességéről, amikor a szövetséges erők kitörtek Normandiából és behatoltak Bretagne-ba, úgy döntöttek, hogy Saint-Malo elfoglalása helyett inkább elfoglalják, hogy biztosítsák kikötőjét és felszámolják a német helyőrséget.

Miután a helység elfoglalására tett kezdeti kísérletek kudarcot vallottak, az amerikai hadsereg ostromműveletbe kezdett. A gyalogsági egységek tüzérség és repülőgépek támogatásával nagyszámú megerősített német állást támadtak meg és győztek le. A Saint-Malo szélén álló erődítmény volt az utolsó német pozíció a szárazföldön, amely kitartott, és augusztus 17-én megadta magát. Kiterjedt légi és tengeri bombázások után a közeli Cézembre sziget helyőrsége szeptember 2-án megadta magát. A német bontások miatt nem volt praktikus Saint-Malo kikötőként való használata. A város is súlyosan megsérült a csata során, és a háború után újjáépítették.