Az Altamira-barlang az őskőkorszaki művészet egyik legfontosabb lelőhelye. A spanyolországi Santandertől, Kantábria autonóm közösség székhelyétől mintegy 30 kilométerre nyugatra, az Atlanti-óceán partján fekvő Santillana del Mar település központjától két kilométerre található.

1985-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. 2001-ben nyílt meg turisták számára a barlang „hasonmás” változata, az Altamira Múzeum, a spanyol állam tulajdona (museo estatal). Az épület tervezője Juan Navarro Baldeweg volt, aki a múzeumot minimalista stílusban álmodta meg. A hasonmásbarlang elkészítésére az eredeti képek megőrzése végett volt szükség, mivel korábban ezek állapota a látogatások miatt leromlott. A nyilvánosság számára 1917-ben megnyitott, 1924-ben nemzeti múzeumi státuszt elnyert barlangot a turizmus fejlődésével ugyanis olyan sok látogató kereste fel – 1973-ban például 174 ezer –, hogy az a mikroklíma jelentős megváltozását okozta, ezért a barlangot 1977-ben bezárták, majd 1982-ben azzal nyitották meg újra, hogy a látogatók számát évi 8500-ban maximálták. A hasonmás-barlang megnyitása után 2002-ben az eredetit – azóta is tartó – bizonytalan időre újra bezárták. Mára a hasonmás-barlangba is nehéz bejutni: 25 percenként induló 20 fős csoportokban látogatható, ezért érdemes előre bejelentkezni.

2008-ban a világörökségi helyszínné nyilvánítást kiterjesztették Baszkföld, Asztúria és Kantábria további 17 hasonló barlangjára, ma együttesen Észak-Spanyolország paleolitikus barlangi művészete elnevezéssel illetik.