A ponti görögök (ponti: Ρωμαίοι, Ρωμίοι, törökül: Pontus Rumları vagy < spanyol title="Turkish-language text">Karadeniz Rumları, görög: Πόντιοι, Romanizálva: < /span> Póndii vagy Ελληνοπόντιοι, romanizálva: Ellinopóndii< /span >, grúz: angol, romanizált: pontiai görögök), a pontiai görögök vagy egyszerűen csak pontiaiak b> etnikailag Görög csoport őshonos Pontus régiójában, a Fekete-tenger partján és az északkelet-anatóliai Pontic-hegységben (Törökországban). Sokan vándoroltak később Kelet-Anatólia más részeire, az egykori oroszországi Kars Oblast tartományba a Transkaukázusban, valamint Grúziába a Trebizond Birodalom 1461-es oszmán meghódítása és az 1828–1821-es orosz-török u200bu200bháború között. A Dél-Oroszországból, Ukrajnából és Krímből származókat gyakran „észak-ponti [görögöknek]” nevezik, ellentétben a „Dél-Pontuszból”, amely szigorúan véve Pontusz. A Grúziából, Északkelet-Anatóliából és az egykori orosz Kaukázusból származók a kortárs görög tudományos körökben vannak, akiket gyakran "kelet-pontusi [görögöknek]" vagy kaukázusi görögöknek neveznek, de ide tartoznak a türk nyelvű Urumok is.

A ponti görögök genetikai felmenőiket több forrásnak köszönhetik, különösen az ókori görög gyarmatosítóknak, a bennszülött anatóliaiaknak, a viszonylag nemrég Pontusba költöző görögöknek és más Pontusba költöző és keresztény hitre tért embereknek. Hagyományosan a ponti görög dialektust beszélik, amely a standard görög nyelv különálló formája, amely Pontus távoli elhelyezkedése miatt a görög világ többi részétől eltérő nyelvi fejlődésen ment keresztül. A pontusi görögök folyamatosan jelen voltak Pontus (a mai északkeleti Törökország), Grúzia és Kelet-Anatólia régióban, legalább ie 700-tól a görög népirtásig és a Törökországgal való népességcseréig, 1923-ig. Ma a legtöbb pontusi görög Görögországban él. , különösen a görög-macedóniai Thesszalonikiben és környékén.