Nepál
Context of Nepál
Nepál (nepáliul: नेपाल, átírással: Nepál), hivatalosan a Nepáli Szövetségi Demokratikus Köztársaság (nepáliul: सङ्घीय लोकतान्त्रिक गणतन्त्र नेपाल, átírással: Szanghíja Lokatántrik Ganatantra Nepál) tengertől elzárt ország Dél-Ázsiában. Főként a Himalájában fekszik, ám egy része átnyúlik az Indo-Gangeszi-síkságra is. A világ tíz legmagasabb hegycsúcsa közül nyolc itt található.
Északról Kína, délről, keletről és nyugatról India határolja. Banglades mindössze 27 km-re található délkeleti csücskétől és Bhutántól csupán az indiai Szikkim tagállam választja el. Területileg Magyarországnak másfélszerese.
Az ország egy többnemzetiségű, többnyelvű, több vallású és multikulturális állam, amelynek hivatalos nyelve a nepáli. Fővárosa és legnagyobb városa Katmandu, amely a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott helye.
1768 óta tartó függetlenségét több-kevesebb külső segítséggel sikerült megőriznie.
More about Nepál
- Currency Nepáli rúpia
- Calling code +977
- Internet domain .np
- Mains voltage 230V/50Hz
- Democracy index 5.22
- Population 29164578
- Terület 147181
- Driving side left
Óind eredetű nevének jelentése napjainkig még nem teljesen tisztázott.
A nepáli állam előtörténeteMintegy százezer éves kőeszközöket találtak a Siwalik és a Mahabharat hegyvonulatai között. Hozzávetőlegesen 30 000 éves eszközökre a Katmandu-völgyben is találtak. Az itt és az állam több más helyén is talált neolitkori eszközök bizonyítják, hogy a Himalája vidékén ekkor már élt ember.[1]
A földművelés és állattenyésztés Nepál egyes területein már i. e. 2000 körül megjelenhetett. Erre alapozódva i. e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei jöttek létre. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i. e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt és akit Buddha néven ismerünk.
...TovábbRead lessÓind eredetű nevének jelentése napjainkig még nem teljesen tisztázott.
A nepáli állam előtörténeteMintegy százezer éves kőeszközöket találtak a Siwalik és a Mahabharat hegyvonulatai között. Hozzávetőlegesen 30 000 éves eszközökre a Katmandu-völgyben is találtak. Az itt és az állam több más helyén is talált neolitkori eszközök bizonyítják, hogy a Himalája vidékén ekkor már élt ember.[1]
A földművelés és állattenyésztés Nepál egyes területein már i. e. 2000 körül megjelenhetett. Erre alapozódva i. e. 1000 körül a régióban kis királyságok és nemzetségek szövetségei jöttek létre. Ezek egyikéből, a Shakya nemzetségi szövetségből származott Siddharta Gautama herceg (i. e. 563-483), aki lemondott a királyságról, aszkétikus életet élt és akit Buddha néven ismerünk.
I. e. 250-ben a régió az Észak-Indiában uralkodó Maurja Birodalom befolyása alá került, az i. sz. 4. században pedig a Gupta-dinasztia vazallusa lett. I. sz. 645 körül Xuanzang kínai buddhista zarándok adott jó leírást a nepáli királyságról. Dél-Nepál a 11. század végén a dél-indiai Csálukja Birodalom befolyása alá került. A Csálukja-dinasztia uralma idején a királyok által patronált hinduizmus helyett a korábbi buddhizmus ismét elterjedt az országban.
A következő időszakra jellemző lett a kisállamok rendszere: 1482-ben a régió három királyságra oszlott: Katmandu, Patan, Bhaktapur. A három királyság közötti évszázados rivalizálás után, a 18. század közepén a gurka Prithvi Narayan sah egyesítette a királyságokat. (Indiából szerzett fegyvereket és segítséget, megvásárolta a szomszédos indiai királyságok semlegességét). Területegyesítő munkáját 1765-ben kezdte, s véres csaták és ostromok után három évvel később, 1768-ban egyesítette a Katmandu-völgyet.
Az egységes NepálA történelmi Nepál régiója a mai államnál lényegesen nagyobb. A Tibetbe vezető hágók birtoklásáért folyó egymást követő háborúkban a nepáliak visszavonulásra és súlyos jóvátétel fizetésére kényszerültek a tibetiek részére.
A Nepál határai mentén fekvő kisebb államok birtokáért Nepál és a Brit Kelet-indiai Társaság rivalizált. Ez vezetett az angol-nepáli háborúhoz (1815-16). A háborút követő béke területi katasztrófát jelentett Nepál számára. Sikkim és a Tarai vidéke a Társaság birtokába került.
A következő évek a királyi családon belüli frakcióharcok az instabilitás periódusát hozták. 1846-ban kiderült, hogy a királynő a gyorsan növekvő hatalmú hadvezér, Jung Bahadur Rana elmozdítását tervezi. Ekkor fegyveres összeütközés tört ki a katonaság és a királynőhöz hű emberek között. Jung Bahadur Rana győztesen került ki a harcból és megalapította a Rana-dinasztiát, több száz herceget és főnököt pedig kivégeztek az országban. A király hatalma névlegessé vált, a miniszterelnök tisztsége örökletes lett és a tényleges hatalom birtokosává lett. A Ranák britpárti politikát folytattak, segítséget nyújtottak 1857-ben a szipoj-lázadás leverésében (és később mindkét világháborúban). A Tarai bizonyos részei a britek békés gesztusaként visszakerültek Nepálhoz (hálából a szipoj lázadás idején és az India feletti brit uralom helyreállításához nyújtott segítségért). 1923-ban Nagy-Britannia és Nepál formálisan is barátsági szerződést kötött, ezzel Nagy-Britannia elismerte Nepál függetlenségét.
Az 1940-es évek végén az újonnan kialakult demokratikus irányzatú mozgalmak és politikai pártok kritikával illették a Ranák autokratikus uralmát. Közben Tibetben megerősödött a kínai hatalom az 1950-es években, ellensúlyként India katonai segélyt nyújtott északi szomszédjának, hogy megelőzze Nepálban a kínai befolyást. India támogatta Tribhuvan királyt, aki 1951-ben lépett trónra, és az új kormányt, amely leginkább a Nepáli Kongresszus Párt tagjaiból állt. Ez véget vetett a Ranák hegemóniájának a királyságban. A király és a kormány közötti hatalmi harc évei után a király 1959-ben bevezette a pártnélküli panchayat rendszert. Így kormányozták Nepált 1989-ig, amikor a Jan Andolan (Népmozgalom) alkotmányos reformokra kényszerítette a monarchiát és 1991 májusában többpárti parlament alakult.
A királyság hosszú agóniája1996-ban a Nepáli Kommunista Párt (Maoisták) harcot indítottak azzal a céllal, hogy a király parlamenti rendszerét szocialista népköztársaság váltsa fel. Ez vezetett a hosszú nepáli polgárháborúhoz, amelynek több mint 12 000 halottja volt. 2001. június 1-jén mészárlás volt a királyi palotában, meghalt a király, a királyné, összes gyermekük, a király három testvére, valamint egy unokatestvére és három nappal később a trónörökösből lett kérész életű király is, Dipendra. (A hivatalos változat szerint Dipendra herceg ölte meg a szüleit, mert elutasították igényét, hogy beleszólhasson felesége kiválasztásába. Utána öngyilkos lett.) A királyi családban történt tömegmészárlás okáról a nepáliak között sokféle spekuláció kelt életre.
Dipendra halála után a trónra Bírendra király testvére, Dnyánendra lépett. 2005. február 1-jén Dnyánendra feloszlatta a kormányt, a teljes végrehajtó hatalmat magához vonta, így remélte leverni a maoista mozgalmat. 2005 szeptemberében a maoisták kinyilvánították három hónapos egyoldalú tűzszünetük végét, mert nem teljesültek igényeik.
2006. április 21-én Dnyánendra király a két hete tartó tüntetések hatására lemondott a teljhatalomról és a többpárti demokrácia irányába tett nyilatkozatokat. A tüntetéseknek 14 halálos áldozata volt. A király felkérte az ellenzéki pártokat, hogy állítsanak miniszterelnök-jelölteket. 2005. február 1-je után 2006. április 30-án lett újra miniszterelnöke az országnak, amikor Giridzsa Praszad Koiralát iktatták be hivatalába.
A király teljhatalomról való lemondása azonban nem oldotta fel a társadalmi feszültségeket. 2007 decemberében a parlament a királyság megszüntetéséről és a köztársaság kikiáltásáról döntött.[2]
A közelmúltAz országban a 21. század elején nagyobb jelentőségű politikai átalakulás zajlott le. A 2008. április 10-én megtartott, az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásáról kiírt választást a maoisták nyerték meg. Ez megnövelte annak a lehetőségét, hogy az akkor uralkodó Dnyánendra nepáli király lemondjon a trónról és a címről, és így ő legyen az ország utolsó királya.
Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés 564 tagja 560 szavazattal 2008. május 28-án eltörölte a 240 éve fennálló monarchiát és Nepált független, oszthatatlan, szuverén, szekuláris és teljesen demokratikus köztársasággá nyilvánította. A következő választott kormány működési kereteit szintén a nemzetgyűlés dönti el.
Májusban a kikiáltott a köztársaság három hetet adott az uralkodónak, hogy elhagyja palotáját. Dnyánendra elfogadta a döntést és betartva a határidőt, önként távozott. Ezzel a 240 éves nepáli királyság megszűnt.
Lásd még: Nepál uralkodóinak listája2015 áprilisában 7,9-es erősségű földrengés rázta meg az országot, hatalmas károkat és több ezer ember halálát okozva.
Bővebben: 2015-ös nepáli földrengés↑ Wilhelm Z. 46. ↑ Köztársaság lesz Nepál Archiválva 2007. december 30-i dátummal a Wayback Machine-ben - A Népszava cikke; 2007. december 28.; Elérés: 2008. január 4.