المغرب

Marokkó
Abdel Charaf - CC BY-SA 4.0 Robert Prazeres - CC BY-SA 4.0 TomiValny - CC BY-SA 4.0 Gonzalo Riestra from España - CC BY 2.0 bachmont - CC BY 2.0 mwanasimba from La Réunion - CC BY-SA 2.0 Zanatos - CC BY-SA 4.0 nssaw tawahd - FAL Val Traveler - CC BY-SA 4.0 calflier001 - CC BY-SA 2.0 TomiValny - CC BY-SA 4.0 Munfarid1 - CC BY-SA 4.0 Errammani abderrazak - CC BY-SA 4.0 Ben Javelina from Austin Town, USA - CC BY-SA 2.0 bachmont - CC BY 2.0 Cerry Chan - CC BY-SA 3.0 Jorge Lascar - CC BY-SA 3.0 Subhros - CC BY-SA 3.0 Ben Javelina from Austin Town, USA - CC BY-SA 2.0 Ymblanter - CC BY-SA 3.0 Ayman Abdelilah - CC BY-SA 4.0 Boris Macek - CC BY-SA 3.0 Munfarid1 - CC BY-SA 4.0 Ben Javelina from Austin Town, USA - CC BY-SA 2.0 Momed.salhi - CC BY-SA 4.0 Daemon11 - CC BY-SA 4.0 Robert Prazeres - CC BY-SA 4.0 TomiValny - CC BY-SA 4.0 Bernard Gagnon - CC BY-SA 3.0 bachmont - CC BY 2.0 Richard Allaway - CC BY 2.0 Ben Bender - CC BY-SA 3.0 MarokkoErfahren - CC BY-SA 4.0 Bernard Gagnon - CC BY-SA 3.0 Bernard Gagnon - CC BY-SA 3.0 Val Traveler - CC BY-SA 4.0 Robert Prazeres - CC BY-SA 4.0 bachmont - CC BY 2.0 Rosino - CC BY-SA 2.0 Hugues - CC BY-SA 2.0 Robert Prazeres - CC BY-SA 4.0 AJFT - CC BY-SA 3.0 bachmont - CC BY 2.0 Ben Javelina from Austin Town, USA - CC BY-SA 2.0 Rodrigo Silva - CC BY 2.0 bachmont - CC BY 2.0 Michal Osmenda from Brussels, Belgium - CC BY-SA 2.0 Adam Jones, Ph.D. - CC BY-SA 3.0 Vitold Muratov - CC BY-SA 3.0 cat_collector - CC BY 2.0 TomiValny - CC BY-SA 4.0 TomiValny - CC BY-SA 4.0 Daniel Csörföly - CC BY-SA 3.0 ArnoldBetten at German Wikipedia - Public domain Ibrahim raji - CC BY-SA 3.0 Robert Prazeres - CC BY-SA 4.0 Ben Javelina from Austin Town, USA - CC BY-SA 2.0 Val Traveler - CC BY-SA 4.0 Rodrigo Silva - CC BY 2.0 Val Traveler - CC BY-SA 4.0 Adam Jones, Ph.D. - CC BY-SA 3.0 TomiValny - CC BY-SA 4.0 bachmont - CC BY 2.0 양홍온 - Public domain *pascal* from Savoie, France - CC BY 2.0 MarokkoErfahren - CC BY-SA 4.0 TomiValny - CC BY-SA 4.0 No images

Context of Marokkó

Marokkó (hivatalos nevén Marokkói Királyság) arab állam Északnyugat-Afrikában. Az Atlanti-óceán partján fekszik, és a Gibraltári-szorostól kezdődően a Földközi-tengerrel is határos. Szárazföldi szomszédja északon Spanyolország (Ceuta, Melilla), keleten Algéria, délen Nyugat-Szahara, amely marokkói megszállás alatt áll.

Marokkó 1956 óta független, és az 1992-es alkotmány értelmében alkotmányos monarchia. 2020 táján Afrika ötödik legnagyobb gazdaságával rendelkezik, és jelentős befolyással Afrikában és az arab világban egyaránt; a globális ügyekben pedig középhatalomnak számít. Tagja az ENSZ-nek, a frankofón államoknak, az Arab Ligának, a Mediterrán Uniónak és az Afrikai Uniónak.

More about Marokkó

Basic information
  • Currency Marokkói dirham
  • Native name المغرب
  • Calling code +212
  • Internet domain .ma
  • Mains voltage 220V/50Hz
  • Democracy index 5.04
Population, Area & Driving side
  • Population 37076584
  • Terület 446550
  • Driving side right
Történet
  •  Bővebben: Marokkó történelmeIszlám előtt

    A mai Marokkó területe a neolitikum óta lakott. Akkoriban a vidék kevésbé volt száraz, mint manapság. Elterjedt elmélet szerint az amazigh nép (akiket szokás berbernek nevezni) érkeztével terjedt el a földművelés a régióban. Az ókorban a mai Marokkót Mauretania néven említették, ami nem keverendő össze a mai Mauritánia országgal.

    A legnyugatibb arab ország, Marokkó története a közel ezer esztendős föníciai hódítással kezdődött. Az i. e. 12. században létesültek a nagy tengerparti városok (Tanger, Szale, Casablanca). A föníciai fennhatóságnak a római légiók érkezése vetett véget, akik az i. sz. 42-ben a tengerparttól távol eső, belső területeket is meghódították. A vandálok uralma (429 – 534) után a terület a 6. században a Bizánci Birodalom része lett.

    ...Tovább
     Bővebben: Marokkó történelmeIszlám előtt

    A mai Marokkó területe a neolitikum óta lakott. Akkoriban a vidék kevésbé volt száraz, mint manapság. Elterjedt elmélet szerint az amazigh nép (akiket szokás berbernek nevezni) érkeztével terjedt el a földművelés a régióban. Az ókorban a mai Marokkót Mauretania néven említették, ami nem keverendő össze a mai Mauritánia országgal.

    A legnyugatibb arab ország, Marokkó története a közel ezer esztendős föníciai hódítással kezdődött. Az i. e. 12. században létesültek a nagy tengerparti városok (Tanger, Szale, Casablanca). A föníciai fennhatóságnak a római légiók érkezése vetett véget, akik az i. sz. 42-ben a tengerparttól távol eső, belső területeket is meghódították. A vandálok uralma (429 – 534) után a terület a 6. században a Bizánci Birodalom része lett.

    Középkori dinasztiák  Pénzérme 840-ből

    A 7. században zajlott az iszlám gyors terjeszkedése. Észak-Afrika parti síkságát 670-ben érték el az első iszlám hódítók Uqba ibn Nafi parancsnoksága alatt. Ő a damaszkuszi Omajjád kalifák szolgálatában állt. Követeket küldött a mai Marokkó területére 683-ban. Ezek a követek támogatták a berberek asszimilációját, ami nagyjából egy évszázad alatt lezajlott. A berberek kis államokat, királyságokat alapítottak. Hosszú háborúskodás után Idrisz ibn Abdallah megalapította az arab idriszida dinasztiát és az ország lerázta magáról a távoli bagdadi abbaszida kalifák és az Andalúziában uralkodó Omajjád kalifák fennhatóságát. Az idriszidák fővárosa Fez volt, Marokkó kulturális központtá vált és jelentős regionális hatalommá.

    Az idriszidák 11. századi bukása után az arab telepesek elvesztették politikai hatalmukat Marokkó térségében. Berber dinasztiák uralkodtak országszerte. Az almorávidák, az almohádok, a marínidák, végül a szaadita dinasztia uralma alatt Marokkó hatalmában volt Északnyugat-Afrika legnagyobb része, valamint az iszlám Hispania, más néven Andalúzia.

    A 15. században kezdődött a spanyol és portugál hódítás, tengerparti településeket foglaltak el.

    A szaaditák után az arab alavita dinasztia kezébe került fokozatosan a hatalom. Marokkónak szembe kellett néznie Spanyolország és a nyugat felé terjeszkedő Török Birodalom hódító törekvéseivel. Az alaviták sikeresen stabilizálták helyzetüket. Királyságuk kisebb volt elődeinél, de megőrizték gazdagságukat. 1684-ben visszafoglalták Tangert.

    Marokkó volt az első ország, amely elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét 1777-ben. Az amerikai függetlenségi háború kezdetén az Atlanti-óceánon vitorlázó amerikai kereskedelmi hajók a barbár kalózok célpontjává váltak. Az amerikai követek ez ellen védelmet kértek az európai hatalmaktól, de nem kaptak. 1777. december 20-án III. Mohammed marokkói szultán rendelettel vette védelmébe az amerikai hajókat és garantálta biztonságos útjukat.

     Abd al-Rahman szultán és kíséretének ábrázolása 19. század elejéről, Eugène Delacroix festménye

    A marokkói-amerikai barátsági szerződés jelenleg az Amerikai Egyesült Államok legrégebbi ilyen jellegű, megszakítás nélkül érvényben lévő szerződése. John Adams és Thomas Jefferson írta alá, és 1786 óta hatályban van. Amikor az 1787-es alkotmány nyomán átszervezték az amerikai szövetségi kormányt, George Washington elnök levelet írt Szidi Mohamed szultánnak, ebben megerősítette a két ország kapcsolatait. Az Amerikai Egyesült Államok tangeri konzulátusa volt az amerikai kormány első külföldi tulajdona. Az épület jelenleg múzeum.

    Gyarmatosítás

    A napóleoni háborúk után az isztambuli török kormány egyre kevésbé volt képes kormányozni Egyiptomot és Észak-Afrikát. A helyi bejek kalózkodásba kezdtek, az iparosodó európai hatalmak gyarmatosítási kísérletei egyre fenyegetőbbek lettek. A Maghreb biztos gazdagsága vonzóbb volt, mint Afrika ismeretlen vidékei, és egyébként is stratégiai jelentősége volt a Földközi-tenger nyugati kijáratának. Franciaország már az 1830-as évek elejétől erős érdeklődést mutatott. 1904-ben Franciaország és Nagy-Britannia megállapodott a befolyási övezetek felosztásáról Marokkóban. A német válasz válságot okozott 1905-ben. Ezt az 1906-ban Spanyolországban, Algecirasban tartott konferencián oldották meg, ahol elismerték Franciaország különös érdekeit és előírták, hogy Franciaország és Spanyolország közösen lépjen fel Marokkóban. A második marokkói válságot a németek provokálták ki, és növelte az európai hatalmak közötti feszültséget. Az 1912. március 30-án aláírt fezi szerződésben Marokkó Franciaország védnöksége lett. Egy hasonló szerződésben november 27-én Spanyolország lett Marokkó északi részének és déli szaharai övezetének védnöke. Tanger nemzetközi terület lett.

     Casablanca egy útja 1920-ban, Boulevard de la Gare

    Az I. és a második világháborúban is szolgáltak marokkói katonák (goumiers) a francia hadseregben. Voltak marokkói katonái a spanyol polgárháború idején a francoista hadseregnek is.

    1920-ban Abd el-Krim a Spanyol Marokkó területén található Rif-hegység törzseit összefogva vereséget mért a spanyolokra. A lázadás hamarosan kiterjedt a francia részre is, de 1926-ban Pétain leverte a riff lázadást.

    A nacionalista politikai pártok a II. világháború után emelkedtek fel a francia védnökségekben. Marokkó függetlensége melletti érvelésüket az Atlanti Chartára alapozták. Ez egy közös amerikai-brit nyilatkozat volt, amely egyebek mellett elismerte a népek jogát, hogy megválasszák kormányukat. Az Isztiklal (Függetlenségi) Párt 1944-es kiáltványa a legkorábbi, nyilvános függetlenségi igény. Ez a párt nevelte ki fokozatosan a nacionalista mozgalom legtöbb vezetőjét. A franciák 1953-ban Madagaszkár szigetére száműzték V. Mohammed szultánt. Utódja a népszerűtlen Mohammed ben Aarafa lett, akinek uralmát alattvalói illegitimnek tekintették. A francia védnökséggel szemben aktív ellenállás bontakozott ki az ország minden vidékén. A legnevezetesebb Oujda esete, ahol a marokkóiak az utcán támadták meg a franciákat és más európaiakat. 1955. október 1-jén indultak meg az újonnan felállított "jais al-tahrir" (Felszabadítási Hadsereg) hadműveletei. Ez felállította Kairóban a "Comité de Libération du Maghreb Arabe" (Az Arab Maghreb Felszabadító Bizottsága) nevezetű szervezetet. Egyiptom részt vett a megszállás elleni mozgalomban. A Bizottság célja V. Mohammed király hazatérésének kikényszerítése volt, Algéria és Tunézia felszabadításával együtt. 1955-ben a franciák beleegyeztek V. Mohammed visszatérésébe és a következő év elején tárgyalások kezdődtek a marokkói függetlenségről.

    Függetlenség

    1956. március 2-án Franciaország megállapodott a marokkói szultánnal a függetlenségről, majd április 7-én a spanyolok is lemondtak a védnökségről. Marokkó 1969 júniusában II. Hasszán alatt egységes független királysággá alakult az északi spanyol, a déli francia és Tanger nemzetközi fennhatóság alatt álló területek egyesítésével.

    1975 óta megszállás alatt tartja a korábbi spanyol gyarmatot, Nyugat-Szaharát. 1984-ben kilépett az Afrikai Egységszervezetből (ma Afrikai Unió), de 2017. január 30-án újra csatlakozott a szervezethez.[1] Az 1990-es években végrehajtott politikai reformok nyomán 1997-ben kétkamarás parlamentet állítottak fel. Marokkó nem tagja a NATO-nak, de 2004 júniusában szövetségese lett az Amerikai Egyesült Államoknak. Ugyanakkor szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval.

    Arab tavasz

    A 2011 elején kezdődött arab tavasz során békés tüntetések zajlottak az országban, aminek következtében az uralkodó népszavazást hirdetett meg az év július 1-jén az alkotmány módosításáról.[2] Az ellenzék azonban vitatta később ennek szabályszerűségét, hitelességét, mivel a 20 millió helyett csak 13 millióan szavazhattak, és a szavazóhelyiségekben nem kérték el az azonosító okiratokat.[3]

    Philippe Hugon: Le retour du Maroc au sein de l’Union Africaine (francia nyelven). iris-france.org, 2017. (Hozzáférés: 2020. szeptember 18.) alkotmánymódosítás, népszavazás csalásban születik a marokkói alkotmány. [2011. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 3.)
    Read less

Phrasebook

Szia
مرحبًا
Világ
العالمية
Helló Világ
مرحبا بالعالم
Köszönöm
شكرًا لك
Viszontlátásra
مع السلامة
Igen
نعم
Nem
رقم
Hogy vagy?
كيف حالك؟
Köszönöm, jól
بخير، شكرا لك
Mennyibe kerül?
كم سعره؟
Nulla
صفر
Egy
واحد

Where can you sleep near Marokkó ?

Booking.com
486.714 visits in total, 9.181 Points of interest, 404 Destinations, 24 visits today.