Context of Kanári-szigetek

A Kanári-szigetek (spanyolul Islas Canarias) Spanyolország legdélebbi autonóm közössége. Hét nagyobb és több kisebb sziget csoportját Marokkó partjaitól 125–200 km-re, az ész. 27–30 és a nyh. 13–18 foka között találjuk az Atlanti-óceánban. A szigetek összterülete 7500 km². A szigetcsoport geológiailag az Afrikai-lemezen fekszik, de politikailag és kulturálisan Európához tartozik.

A turisztikai paradicsom két provinciára, tartományra oszlik. Las Palmas tartományhoz tartozik Lanzarote, Gran Canaria és Fuerteventura szigete, Santa Cruz de Tenerife tartományt Tenerife, La Palma, La Gomera és El Hierro alkotja. A szigetek törvényhozása négy évenként (a választás után) székhelyt cserél Santa Cruz de Tenerife és Las Palmas között. Mindkét főváros megkapta Madridtól a vámmentes kikötő státuszt.

More about Kanári-szigetek

Basic information
  • Internet domain .ic
Population, Area & Driving side
  • Population 2172944
  • Terület 7447
Történet
  • Searchtool right.svg Bővebben: A Kanári-szigetek történelme

    A sziget őslakóinak közkeletű elnevezése a guancsok, bár ez a név eredetileg kizárólag Tenerife szigetének őslakóit jelentette. Az északnyugat-afrikai berberek rokonai, onnan érkeztek a szigetekre több hullámban. A korábbi viking, kelta és más eredetre vonatkozó elképzeléseket a kutatások a 21. századra megcáfolták.

    Talán azonosítható a görög mitológiában Gérüón szigetével, ahová Héraklész a Gibraltári-szorosból, oszlopainak felállítása után jutott el az Ókeanoszon hajózva. Egyes történészek szerint már a föníciaiak is ismerték a szigeteket, és van, aki szerint i. e. 470-ben Hanno is megfordult itt. A rómaiak Fortunatae Insulae, azaz Szerencsés-szigetek néven emlegették, és állítólag korlátozottan kereskedtek is velük. Ezt a nevet kellemes éghajlatáról kapta. Az antik mitológia ezeket a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb részének, ahol a nap szekerének útja véget ér, ahol örök a tavasz és a jólét. Éppen ezért i. e. 150-ben Klaudiosz Ptolemaiosz huszonhét kötetes atlaszában a kezdő délkör a Kanári-szigeteken haladt át. Róma bukásával elfeledkeztek a szigetekről, amiket a 10. században az arab kereskedők fedeztek fel ismét. Az első európai hódítók a 14. században jelentek meg; a sok nációból végül Kasztília és Portugália jutott el a végső célig.

    ...Tovább
    Searchtool right.svg Bővebben: A Kanári-szigetek történelme

    A sziget őslakóinak közkeletű elnevezése a guancsok, bár ez a név eredetileg kizárólag Tenerife szigetének őslakóit jelentette. Az északnyugat-afrikai berberek rokonai, onnan érkeztek a szigetekre több hullámban. A korábbi viking, kelta és más eredetre vonatkozó elképzeléseket a kutatások a 21. századra megcáfolták.

    Talán azonosítható a görög mitológiában Gérüón szigetével, ahová Héraklész a Gibraltári-szorosból, oszlopainak felállítása után jutott el az Ókeanoszon hajózva. Egyes történészek szerint már a föníciaiak is ismerték a szigeteket, és van, aki szerint i. e. 470-ben Hanno is megfordult itt. A rómaiak Fortunatae Insulae, azaz Szerencsés-szigetek néven emlegették, és állítólag korlátozottan kereskedtek is velük. Ezt a nevet kellemes éghajlatáról kapta. Az antik mitológia ezeket a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb részének, ahol a nap szekerének útja véget ér, ahol örök a tavasz és a jólét. Éppen ezért i. e. 150-ben Klaudiosz Ptolemaiosz huszonhét kötetes atlaszában a kezdő délkör a Kanári-szigeteken haladt át. Róma bukásával elfeledkeztek a szigetekről, amiket a 10. században az arab kereskedők fedeztek fel ismét. Az első európai hódítók a 14. században jelentek meg; a sok nációból végül Kasztília és Portugália jutott el a végső célig.

    1402–1404-ben Jean de Béthencourt normann kalandor előbb magánvállalkozásként, majd Kasztília nevében meghódította Lanzarote, Fuerteventura, El Hierro és La Gomera szigetét. Miután III. Henrik kasztíliai király kinevezte a négy, meghódított sziget urává, összegyűjtött vagyonával 1406-ban végleg hazatért Normandiába, a szigetek kormányzását pedig unokaöccsére, Maciot de Béthencourt-ra bízta. Ő néhány sikertelen, a még szabad szigetek kifosztására indított rablóhadjárat után eladta a fennhatóság jogát a portugáloknak, akik azonban csak La Gomerát tudták ténylegesen megszerezni. Ez az egyezség felbőszítette a kasztíliaiakat, akiknek kérésére IV. Jenő pápa a szigeteket Kasztíliának ítélte. A torzsalkodásnak az vetett véget, hogy V. Alfonz portugál király 1479-ben megkötötte a kasztíliai koronával az alcáçovasi békét, és ebben lemondott a szigetekről – cserébe a portugálok megkapták az Azori-szigeteket, a Zöld-foki-szigeteket és Madeirát. 1478–83-ban Juan de Rejón és Pedro de Vera elfoglalta a bennszülöttektől Gran Canaria szigetét, 1491-ben Galician Alonso Fernandez de Lugo La Palmát, majd végül, 1494–96-ban Tenerifét is. A szigetek az Amerikába tartó hajók fontos állomásává, utolsó kikötőivé váltak. A nyugalmat 1902-ben zavarta meg egy függetlenségi mozgalom, amit azonban a spanyol csapatok elnyomtak. 1936-ban a szigetekről indultak el Franco csapatai, hogy kirobbantsák a spanyol polgárháborút. A köztársasági kormány megpróbálta a Francót támogató hitleri Németországot és fasiszta Olaszországot úgy kivonni a konfliktusból, hogy a Kanári-szigetek fennhatóságát átadta volna a németeknek, míg a Baleár-szigeteket az olaszoknak.[1]

    A második világháború után a szigetek valódi idegenforgalmi paradicsommá váltak. 1964-ben a kanári-szigeteki függetlenség hívei Antonio Cubillo vezetésével mozgolódni kezdtek Algériában (mindazonáltal a Kanári-szigeteki Függetlenségi Mozgalom erősen falangista-ellenes politikai tömörülés is volt). A szervezet 1977-től terrortámadásokat hajtott végre a szigeteken, majd 1979-ben beszüntette az erőszakos fellépéseket.[2] Végül a szigetek 1983-ban autonómiát kaptak.

    El plan más descabellado de la República: ceder Baleares a Mussolini para que no apoyase a Franco Javier Nart i Antonio Cubillo (MPAIAC)
    Read less

Where can you sleep near Kanári-szigetek ?

Booking.com
487.343 visits in total, 9.186 Points of interest, 404 Destinations, 28 visits today.