Bővebben: Kanada történelme

Az őslakos és az inuit népek hagyományai szerint a bennszülöttek már az idők kezdete óta ezen a földön éltek, míg a régészeti kutatások az északi Yukon területen 26 500 évvel ezelőttről, a déli Ontarióban pedig 9500 évvel ezelőttről tudják kimutatni az emberi jelenlétet.[1][2] Az őslakosok létszáma a terület mérete alapján készült becsülés szerint az 1400-as évek végén 200 000 és 2 millió között lehetett; az Európából származó influenza-, kanyaró-, és himlőjárványok ismételt kitörései, az európaiakkal való kapcsolat egyéb negatív hatásaival együtt akár 85–90%-os népességcsökkenést is eredményezhettek a kapcsolatfelvételt követően, főként az első két évszázadban.[3][4]

Európai gyarmatosítás  Kanada legfontosabb iparága az 1800-as évekig a szőrmekereskedelem volt

Az első európaiak i. sz. 1000 körül vetődtek ide, amikor a vikingek rövid időre letelepedtek L’Anse aux Meadows-nál; a telep pusztulása után egészen 1497-ig nem történt újabb kísérlet Észak-Amerika felfedezésére, mígnem az olasz Giovanni Caboto (John Cabot) felderítette Kanada atlanti partját Anglia számára,[5] ezt követően pedig Jacques Cartier francia felfedező tett újabb felfedezőutakat, 1534 és 1542 között.[6]

Samuel de Champlain francia felfedező 1603-ban érkezett a földrészre, és 1605-ben Port Royalnál, majd 1608-ban, Québecben létrehozta az első állandó európai településeket.[7][8] Ezekből lett Acadia és Kanada fővárosa. Új-Franciaország francia gyarmatosítói közé tartozó canadienek a Szent Lőrinc-folyó vidékén nagy területet népesítettek be, az acadiaiak pedig a mai tengeri tartományok területén éltek, miközben a francia szőrmekereskedők és a katolikus hittérítők a Nagy-tavak és a Hudson-öböl vidékét derítették fel, utat találtak a Mississippi mentén Louisianáig.

 Benjamin West 1771-es festménye, a Wolfe tábornok halála. James Wolfe brit vezérőrnagy 1759-ben, a hétéves háború keretében Québec városáért vívott ábrahám-síksági csatában esett el

1610 körül az angolok Újfundlandon halászkikötőket hoztak létre[9] és délebbre megalapították a tizenhárom gyarmatot. A franciák és az indiánok között (részben a szőrmekereskedelem feletti uralomért) 1689 és 1763 között egymás után négy gyarmatközi háború robbant ki, melyekben az angolok is részt vettek.[10] Új-Skócia nagy része brit uralom alá került az (1713-as) utrechti békeszerződéssel;[11] 1763-ban pedig a hétéves háborút lezáró párizsi békekötés során Franciaország a Brit Birodalom javára lemondott Kanadáról és Új-Franciaország nagy részéről.[12]

Az 1763-as királyi proklamáció Új-Franciaország területének egy részéből létrehozta Québec Tartományt és Új-Skóciához annektálta a Breton-foki-szigetet.[13] A kiáltvány emellett korlátozta a francia kanadaiak nyelvi és vallási jogait is. 1769-ben a St. John's-sziget (jelenleg Prince Edward-sziget) különálló gyarmat lett.[14] Egy esetleges québeci konfliktus elkerülésére az 1774-es Québec törvény (Quebec Act) kiterjesztette Québec területét a Nagy-tavakra és az Ohio völgyére, és visszaállította a francia nyelvet, a katolikus vallást, valamint a francia polgári törvényeket Québecben. Ez a tizenhárom gyarmat sok lakóját feldühítette, és hozzájárult az amerikai függetlenségi háborúhoz.[15] Kanada az amerikai függetlenségi háború alatt végig az angolok oldalán állt, a brit hadsereget kanadai lakosokból verbuvált katonák egészítették ki, az amerikai erők pedig több alkalommal támadást intéztek délről Kanada ellen.

Az 1783-as párizsi békeszerződés elismerte az amerikai függetlenséget és átengedte a Nagy-tavaktól délre található területeket az Egyesült Államoknak. Körülbelül 50 000 lojalista menekült az Egyesült Államokból Kanadába.[16] A tengerparti területek lojalista településeinek átszervezése keretében Új-Brunswickot leválasztották Új-Skóciáról.[17] Hogy megfeleljenek a québeci angolul beszélő lojalisták igényeinek, az 1791-es törvény az alkotmányról (Constitution Act of 1791) felosztotta a tartományt a francia ajkú Alsó-Kanadára és az angol ajkú Felső-Kanadára, mindkettőnek saját választott törvényhozó gyűlést biztosítva.[18]

 Robert Harris Fathers of Confederation (A konföderáció atyjai) című festménye, mely egyesíti az 1864-es charlottetowni és québeci konferenciák jeleneteit

(Felső- és Alsó-) Kanada volt az 1812-es háború fő frontja az Egyesült Államok és a Brit Birodalom között. Kanada védelme hozzájárult az egységérzet kialakulásához a brit észak-amerikaiak körében.[19]

A nagyméretű bevándorlás Kanadába Britanniából és Írországból 1815-ben kezdődött.[20] 1825 és 1846 között 626 628 európai bevándorló érkezett Kanada kikötőibe.[21] Az 1891 előtt Kanadába érkezett európaiak harmada-negyede fertőző megbetegedésben halt meg.[22]

A 19. század elejére a faipar fontosságában megelőzte a szőrmekereskedelmet.

A felelős kormány iránti igény a félbeszakadt 1837-es lázadásokhoz vezetett. A Durham-jelentés ezek után javasolta a felelős kormányzat felállítását és a francia kanadaiak brit kultúrába történő beolvasztását.[23] Az 1840-es egyesítési törvény (Act of Union 1840) összevonta a két Kanadát Kanada Tartomány néven.[24] 1849-re az összes brit észak-amerikai tartományban felállították a felelős kormányzatot.[25]

Az Egyesült Államok és Britannia között 1846-ban aláírt oregoni szerződés véget vetett az oregoni határvitának és kiterjesztette a határt nyugati irányba a 49-es szélességi kör mentén, megnyitva az utat a Vancouver-szigeti (1849) és a Brit Columbiai (1858) brit gyarmatok kialakítása előtt.[26] Kanada egy nyugati felfedező expedíciósorozatot indított a Rupert's Landre (Rupert földje) és az Arktiszra vonatkozó területi igény megalapozásához.

Kanadai Konföderáció  Az animáció Kanada területi fejlődését, valamint a tartományok és területek változásait mutatja be

Több alkotmányozó gyűlést követően az 1867-es törvény az alkotmányról (Constitution Act, 1867) elhozta az államszövetség létrejöttét, 1867. július 1-jén megalapítva az egységes Kanada Domíniumot, amely négy tartományból állt: a korábbi Kanada Tartomány Felső- és Alsó-Kanada határai mentén szétvált Ontarióból és Québecből, valamint Új-Skóciából és Új-Brunswickból.[27][28][29] Kanada átvette az irányítást a Rupert's Land és az Északnyugati terület (North-Western Territory) felett, hogy létrehozza az Északnyugati területeket (Northwest Territories), ahol a mesztic népcsoport sérelmei a Red River felkeléshez, majd 1870 júliusában Manitoba tartomány létrehozásához vezettek.[30] Brit Columbia és a Vancouver-sziget (melyek 1866-ban egyesültek) 1871-ben, a Prince Edward-sziget pedig 1873-ban csatlakozott az államszövetséghez.[31]

John. A. Macdonald konzervatív párti miniszterelnök kormánya egy vámokra épülő nemzeti politikát dolgozott ki, hogy megvédje a születőben lévő kanadai termelőipart.[32][33] A nyugat megnyitására a kormány támogatta három, a kontinenst átszelő vasútvonal kiépítését, a Törvény a domíniumi földekről (Dominion Lands Act) megnyitotta a prériket a letelepedés számára és megalapította az Északnyugati Lovasrendőrséget (North-West Mounted Police) az e területek fölötti hatalom biztosítására.[34][35] 1898-ban a klondike-i aranylázat követően, az Északnyugati területeken a kanadai kormány létrehozta Yukon területet. Wilfrid Laurier liberális miniszterelnök idején a kontinentális Európából érkező bevándorlók benépesítették a prériket, 1905-ben pedig Alberta és Saskatchewan tartományokká váltak.[31]

 Az 1917-es vimyi csatát a kanadai katonák nyerték meg

1914-ben Nagy-Britannia hadüzenetével Kanada automatikusan belépett az első világháborúba.[36] A nyugati frontra küldött önkéntesek később egy külön kanadai alakulat, a Canadian Corps részévé váltak.[36] Az alakulat jelentős szerepet játszott a vimyi és más nagyobb csatáknál.[36] A körülbelül 625 000 főből mintegy 60 000 elesett, további 173 000 pedig megsebesült.[37] Miután Robert Borden konzervatív miniszterelnök be akarta vezetni a kötelező katonai szolgálatot a francia ajkú québeciek tiltakozása ellenére, kitört az 1917-es sorozási válság.[36] 1919-ben Kanada Nagy-Britanniától függetlenül csatlakozott a Népszövetséghez,[36] majd 1931-ben a westminsteri statútum megerősítette Kanada függetlenségét.[38]

 A The British Columbia Regiment (Duke of Connaught egysége), menetelése 1940-ben New Westminsterben. (Claude P. Dettloff felvétele) Körülbelül 1,1 millió kanadai szolgált a második világháborúban. Közülük mintegy 45 000 elesett

A nagy gazdasági világválság egész Kanada számára gazdasági nehézségeket hozott. Válaszul a tapasztalatokra a Szövetkezeti Közösségi Szövetség (Co-operative Commonwealth Federation) párt Alberta és Saskatchewan tartományokban több, a jóléti állam megteremtésének irányába mutató intézkedést vezetett be, különösen Tommy Douglas vezetésével az 1940-es és 1950-es években.[39] Kanada William Lyon Mackenzie King liberális miniszterelnök irányítása alatt a második világháborúba belépve önállóan üzent hadat Németországnak, három nappal a brit hadüzenet után. Az első kanadai egységek 1939 decemberében érkeztek meg Nagy-Britanniába.[40]

A kanadai csapatok fontos szerepet játszottak az atlanti csatában, a sikertelen 1942-es Dieppe-i rajtaütésnél Franciaországban, Olaszország 1943-as szövetséges megszállásában, a D napon, 1944-ben történt partraszállásnál, majd ezt követően az Overlord hadműveletben és a Scheldti csatában.[36] Hollandia megszállása idején Kanada menedéket nyújtott a holland uralkodónak, és a kanadai erők tevékenyen is részt vettek az ország német uralom alól való felszabadításában.[41] A Nagy-Britanniának, Kínának, a Szovjetuniónak és természetesen Kanadának előállított háborús felszerelés gyártása miatt a kanadai gazdaság virágzott. Annak ellenére, hogy Québecben egy újabb sorozási válság alakult ki, Kanada a háborút a világ egyik legnagyobb hadseregének birtokában fejezte be.[40] 1945-ben, még a háború alatt, Kanada az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik alapító tagja lett.[36]

Ez a növekedés, kombinálva az egymást követő liberális kormányok politikájával egy új kanadai identitást hozott létre, melyet 1965-ben a juharleveles zászló,[42] 1969-ben a hivatalos kétnyelvűség,[43] 1971-ben pedig a hivatalos multikulturalizmus elfogadása fémjelzett.[44] Szociáldemokratikus programokat is indítottak, melyek keretében bevezették az általános egészségbiztosítást, a nyugdíjrendszert és a diákhitelt, bár a tartományi kormányok, különösen Alberta és Québec tiltakoztak sok ilyen, a hatáskörük korlátozásának tartott lépés ellen.[45] Végül egy újabb sor alkotmányozó konferencia után, 1982-ben megszületett az Egyesült Királyságból „hazahozott” kanadai alkotmány és a jogok és szabadságok kanadai chartája.[46]

Ugyanebben az időszakban, Québecben mélyreható társadalmi és gazdasági változások történtek a csendes forradalom (Quiet Revolution) révén, miáltal megszületett a tartomány nacionalista mozgalma és a náluk radikálisabb Front de libération du Québec (FLQ), melynek tevékenysége okozta az 1970-es Októberi válság (October Crisis) kitörését.[47] Egy évtizeddel később, 1980-ban a Québec szuverén-szövetségessé tételéről tartott eredménytelen népszavazást[47] 1990-ben több sikertelen alkotmánymódosítás követte.[48] 1995-ben egy újabb népszavazást tartottak, ahol a szuverenitás 50,6% ellene és 49,4% mellette arányban bukott el.[49] 1997-ben a Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy egy tartomány egyoldalú kiválása alkotmányellenes lenne, és a parlament elfogadta a Tisztázási törvényt (Clarity Act), ami kimondta az államszövetség tárgyalásos elhagyásának feltételeit.[49]

↑ Cinq-Mars, J. (2001). „On the significance of modified mammoth bones from eastern Beringia” (PDF). The World of Elephants – International Congress, Rome. [2007. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)   ↑ Wright, J.V: A History of the Native People of Canada: Early and Middle Archaic Complexes. Canadian Museum of Civilization Corporation, 2001. szeptember 27. (Hozzáférés: 2010. január 25.) ↑ Carter, Sarah. Aboriginal people and colonizers of Western Canada to 1900. Toronto: University of Toronto Press, 37. o. (1999). ISBN 0802079954. Hozzáférés ideje: 2010. január 25.  ↑ Wilson, Donna M, Herbert C. Northcott. Dying and Death in Canada. Toronto: University of Toronto Press, 25. o. (2008)  ↑ Johnston, Penelope (1999. december). „Newfoundland's Twin Celebrations”. History Today 49 (12), 7–8. o.   ↑ Morton, Desmond. A Short History of Canada, 6th, Toronto: M & S, 9–17. o. (2001). ISBN 0-7710-6509-4  ↑ Morton A Short History…, i. m. 17–19. old. ↑ Armstrong, Joe. Samuel de Champlain. Toronto: Macmillan of Canada (1987). ISBN 9780771595011  ↑ Smith, Philip (1987. április). „Transhuman Europeans Overseas: The Newfoundland Case”. Current Anthropology 28 (2), 241–250. o, Kiadó: University of Chicago Press.   ↑ Morton A Short History…, i. m. 89–104. old. ↑ Orser, Charles E.. Encyclopedia of historical archaeology (Digitised online by Google Books), Routledge, 1. o. (2002). ISBN 0415215447, 9780415215442. Hozzáférés ideje: 2010. január 25.  ↑ Sarkonak, Ralph (1983). „A Brief Chronology of French Canada, 1534-1982”. Yale French Studies (65), 275–282. o, Kiadó: Yale University Press.   ↑ szerk.: William Macdonald: Royal Proclamation Concerning America, Select Charters and Other Documents Illustrative of American History 1606-1775. William S. Hein & Co., Inc (1899). Hozzáférés ideje: 2010. január 25.  ↑ Bumsted, J.M. Land, settlement, and politics on eighteenth-century Prince Edward Island. McGill-Queen's University Press, 30. o. (1987). ISBN 0773505660  ↑ Chaput, Donald (1978. november). „Treason or Loyalty? Frontier French in the American Revolution”. Journal of the Illinois State Historical Society (1908-1984) 71 (4), 242–251. o, Kiadó: Illinois State Historical Society.   ↑ Moore, Christopher. The Loyalist: Revolution Exile Settlement. Toronto: McClelland & Stewart (1994). ISBN 0-7710-6093-9  ↑ Martin, R. Montgomery. History of Nova Scotia, The British Colonial Library. London: Whittaker & Co, 127. o. (1837)  ↑ McNairn, Jeffrey L. The capacity to judge. Toronto: University of Toronto Press, 24. o. (2000). ISBN 0802043607  ↑ Wallace, W.S. (1920). „The Growth of Canadian National Feeling”. Canadian Historical Review, Toronto 1 (2), 136–165. o, Kiadó: University of Toronto Press. DOI:10.3138/CHR-01-02-01. ISSN 0008-3755.   ↑ Haines, Michael, Richard Hall Steckel. A population history of North America. Cambridge University Press (2000)  ↑ Immigration History of Canada. Marianopolis College, 2004. (Hozzáférés: 2010. február 1.) ↑ Wilson, Donna M, Herbert C. Northcott. Dying and Death in Canada. Toronto: University of Toronto Press, 27. o. (2008)  ↑ Durham, John George Lambton.szerk.: Gerald M. Craig: Lord Durham's report : an abridgement of Report on the affairs of British North America. Toronto: McClelland and Stewart, i–xii. o. (1963). ISBN 0771097018  ↑ Watts, Ronald L (1987. december). „The American Constitution in Comparative Perspective: A Comparison of Federalism in the United States and Canada”. The Journal of American History 74 (3), 770. o, Kiadó: Organization of American Historians.   ↑ Romney, Paul (1989. tavasz). „From Constitutionalism to Legalism: Trial by Jury, Responsible Government, and the Rule of Law in the Canadian Political Culture”. Law and History Review 7 (1), 128. o, Kiadó: University of Illinois Press.   ↑ Evenden, Leonard J, Daniel E. Turbeville III.szerk.: Donald G. Janelle: The Pacific Coast Borderland and Frontier, Geographical snapshots of North America. Guilford Press, 52. o. (1992). ISBN 0898620309  ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) AoC-dominion nevű lábjegyzeteknek ↑ Bothwell, Robert. History of Canada Since 1867. East Lansing, MI: Michigan State University Press, 207–310. o. (1996). ISBN 0-87013-399-3  ↑ Farthing, John. Freedom Wears a Crown. Toronto: Kingswood House. ASIN B0007JC4G2 (1957)  ↑ Bumsted, J.M. The Red River Rebellion. Winnipeg: Watson & Dwyer (1996). ISBN 0920486231  ↑ a b Building a nation. The Canadian Atlas. [2006. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.) ↑ Bothwell History of Canada…, i. m. 31. old. ↑ Fowke, V.C (1952. augusztus). „The National Policy-Old and New”. The Canadian Journal of Economics and Political Science 18 (3), 271–286. o, Kiadó: Blackwell Publishing.   ↑ Sir John A. Macdonald. Library and Archives Canada, 2008. (Hozzáférés: 2010. január 25.) ↑ Cook, Terry: The Canadian West: An Archival Odyssey through the Records of the Department of the Interior. The Archivist. Library and Archives Canada, 2000. [2011. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.) ↑ a b c d e f g Morton, Desmond. A military history of Canada, 4, Toronto: McClelland & Stewart, 130–158, 173, 203–233. o. (1999). ISBN 0771065140  ↑ Haglund, David G., S. Neil MacFarlane. Security, strategy and the global economics of defence production. McGill-Queen's University Press, 12. o. (1999). ISBN 0889118752  ↑ Dellinger, Walter (1982. ősz). „The Amending Process in Canada and the United States: A Comparative Perspective”. Law & Contemporary Problems 45 (4), 291. o, Kiadó: Duke Law School.   ↑ Co-operative Commonwealth Federation. CBC, 2001. (Hozzáférés: 2010. január 25.) ↑ a b Stacey, C.P.. History of the Canadian Army in the Second World War. Queen's Printer (1948)  ↑ Goddard, Lance. Canada and the Liberation of the Netherlands. Dundurn Press Ltd, 225–232. o. (2005). ISBN 1550025473  ↑ Mackey, Eva. The house of difference: cultural politics and national identity in Canada. Toronto: University of Toronto Press, 57. o. (2002)  ↑ Esman, Milton J (1982. nyár). „The Politics of Official Bilingualism in Canada”. Political Science Quarterly 97 (2), 233–253. o, Kiadó: The Academy of Political Science.   ↑ Esses, Victoria M, R.C. Gardner (1996. július). „Multiculturalism in Canada: Context and current status”. Canadian Journal of Behavioural Science 28 (3), 145–152. o, Kiadó: American Psychological Association.   ↑ Sarrouh, Elissar: Social Policies in Canada: A Model for Development (pdf). Social Policy Series, No. 1 pp. 14–16, 22–37. United Nations, 2002. január 22. [2010. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.) ↑ szerk.: Bickerton, James & Gagnon, Alain-G & Gagnon, Alain: Canadian Politics, 4th edition, Orchard Park, NY: Broadview Press (2004). ISBN 1-55111-595-6  ↑ a b Clift, Dominique. Quebec nationalism in crisis, Reissue, McGill-Queen's University Press, 28–36, 96–99, 106–107. o. (1982). ISBN 0773503838  ↑ Howard, Rhoda E. (1991. augusztus). „The National Question in Canada: Quebec”. Human Rights Quarterly 13 (3), 416. o, Kiadó: Johns Hopkins University Press.   ↑ a b Dickinson, John Alexander, Young, Brian. A Short History of Quebec, 3rd edition, Montreal: McGill-Queen's University Press (2003). ISBN 0-7735-2450-9