Context of Afganisztán

Afganisztán, hivatalos nevén Afganisztáni Iszlám Emirátus (pastu nyelven د افغانستان اسلامي امارت, perzsául امارت اسلامی افغانستان) Ázsia szívében fekvő, szárazfölddel határolt ország. Egyes besorolások szerint Közép-, más kategorizálások szerint Dél-Ázsiában, egy harmadik rendszerezés szerint pedig Nyugat-Ázsiában helyezkedik el.[forrás?] Délen és keleten főleg Pakisztán, nyugaton Irán, északon Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán, északkeleten Kína határolja.

Afganisztán etnikai csoportok színes mozaikja és találkozási pont Nyugat és Kelet között. A vándorlás és a kereskedelem egyik központja volt történelme során. Területét irányította az Óperzsa Birodalom, Nagy Sándor, az Omajjádok, az Abbászidák, különböző török birodalmak, például Timur Lenké, a Mongol Birodalom, a Brit Birodalom, a Szovjetunió, a Talibán és az Amerikai Egyesült Államok.

2021-ben a tálibok szerezték ...Tovább

Afganisztán, hivatalos nevén Afganisztáni Iszlám Emirátus (pastu nyelven د افغانستان اسلامي امارت, perzsául امارت اسلامی افغانستان) Ázsia szívében fekvő, szárazfölddel határolt ország. Egyes besorolások szerint Közép-, más kategorizálások szerint Dél-Ázsiában, egy harmadik rendszerezés szerint pedig Nyugat-Ázsiában helyezkedik el.[forrás?] Délen és keleten főleg Pakisztán, nyugaton Irán, északon Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán, északkeleten Kína határolja.

Afganisztán etnikai csoportok színes mozaikja és találkozási pont Nyugat és Kelet között. A vándorlás és a kereskedelem egyik központja volt történelme során. Területét irányította az Óperzsa Birodalom, Nagy Sándor, az Omajjádok, az Abbászidák, különböző török birodalmak, például Timur Lenké, a Mongol Birodalom, a Brit Birodalom, a Szovjetunió, a Talibán és az Amerikai Egyesült Államok.

2021-ben a tálibok szerezték meg újra a hatalmat, ezzel véget ért a 2001–2021-es háború, az Amerikai Egyesült Államok leghosszabb háborúja. Az ország politikailag instabil, jellemző rá a szélsőségesség, a radikalizmus, a szegénység és a korrupció.

More about Afganisztán

Basic information
  • Currency Afgán afgáni
  • Calling code +93
  • Internet domain .af
  • Mains voltage 240V/50Hz
  • Democracy index 2.85
Population, Area & Driving side
  • Population 15500000
  • Terület 652230
  • Driving side right
Történet
  •  Bővebben: Afganisztán történelme Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
    Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

    Bár a modern afgán államot 1747-ben alapította Ahmad Sah Durrani, az ország története a régmúltba nyúlik vissza. Ásatások azt mutatják, hogy a mai Afganisztán területén már 50 000 évvel ezelőtt emberek éltek, és a terület földművelő közösségei valószínűleg a legrégebbiek a világon.

    ...Tovább
     Bővebben: Afganisztán történelme Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
    Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

    Bár a modern afgán államot 1747-ben alapította Ahmad Sah Durrani, az ország története a régmúltba nyúlik vissza. Ásatások azt mutatják, hogy a mai Afganisztán területén már 50 000 évvel ezelőtt emberek éltek, és a terület földművelő közösségei valószínűleg a legrégebbiek a világon.

    Afganisztán egyedülálló találkozási pontja a különböző indoeurópai civilizációknak, akik itt érintkezésbe kerültek és gyakran harcoltak egymással. Emiatt fontos helye a korai történelemnek. Az idők során a területen számos nép fordult meg, köztük árja (indo-iráni) törzsek. Sokan hódították meg, köztük a médek és a Perzsa Birodalom, Nagy Sándor, kusánok, heftaliták, arabok, török és mongol népek. A jelenkorban sikertelenül próbálták meg leigázni a britek és a szovjetek, legújabban az amerikaiak és szövetségeseik. Másrészt az itteni népek többször meghódították az iráni fennsíkot és az indiai szubkontinenst és birodalmakat alapítottak ott.

    Lásd még: Afganisztán uralkodóinak listája

     Herát erődje Nagy Sándor koráig eredeztethető, amely többször megsemmisült, majd mindannyiszor újraépítettékAz iszlám előtti kor

    I. e. 2000 és 1200 között indoeurópai nyelvű árják hatoltak át a mai Észak-Afganisztánon. Nem bizonyított, hogy ezek az árják innen erednének. De innen haladtak tovább dél felé Indiába és nyugatra Perzsiába és onnan Európába. Közülük kerültek a Média és az akhaimenida Perzsia uralkodói olyan nevekkel, mint Aryānām Xšaθra és Airyānem Vāejah. Az árják őshazájaként szóba jön még Anatólia, Délkelet-Ázsia, Irán, Észak-India, attól függően, hogyan állapítják meg a vándorlás irányát. Később a szászánida és a még későbbi uralmak idején a területet "Erānshahr"-nak (perzsa Īrānšahr) hívták, ami szó szerint "az árják birtoka".

    Bizonyos meggondolások szerint a zoroasztrizmus is a mai Afganisztánban alakult ki i. e. 1800 és 800 között, mert Zarathustra Balhban élt és halt meg. Balh városa ma Afganisztánban van. Ebben a régióban beszélték az avesztaiként emlegetett északkeleti iráni nyelvet a zoroasztriánizmus elterjedése idején. Az i. e. 6. század közepén a Médiát az Akhaimenidák átalakították Perzsiává, ennek a határai között volt a mai Afganisztán i. e. 330-ig, amikor Nagy Sándor meghódította a vidéket. Nagy Sándor rövid megszállása után hellenisztikus utódállamok, a Szeleukidák és Baktria ellenőrizték a térséget addig, amíg délnyugati részét India felől el nem foglalta egy időre a Maurja Birodalom, elterjesztette a buddhizmust errefelé, majd visszakerült a régió baktriai uralom alá.

     A Bala Hissar ősi fellegvára a középkorban, eredete az ókorba nyúlik vissza, Kabul (1879-es fotó)

    Időszámításunk első 3 századában a kusánok hatalmas birodalmának központja volt a mai Afganisztánban, akik támogatták a buddhista kultúrát. A kusánok a szászánidáktól szenvedtek döntő vereséget a harmadik században. Különböző helyi uralkodók címeikben továbbra is kusánoknak hívták magukat (ezeket hívják általában kusano-szászánidáknak), de ezek többé-kevésbé a szászánidáktól függtek. Az utolsó kusánokat, a velük részben rokon műveltségű, fehér hunok követték, akik 425-557 között a Heftalita Birodalmat e területre is kiterjesztették. A heftalitákat I. Huszrau verte le 557-ben, és visszaállította a szászánida uralmat Perzsia felett. A kusánok és a heftaliták maradványai alapították Kabulisztán kis dinasztiáját, akiket kusano-heftalitáknak vagy Kabul-sahoknak hívnak, és később a muszlim seregek verték le őket.

    Iszlám hódítás  Herát

    A középkortól a tizenkilencedik századig ezt a vidéket Horászán részének tekintették. Horászán számos fontos központja a mai Afganisztánban van, mint Balh, Herát, Gazni, Kabul. Ebben az időszakban terjedt el az iszlám a térségben.

    Az afgán régió több fontos birodalom központja volt, ilyen a számánidák (875-999), a gaznavidák (977-1187), a szeldzsuk törökök (1037-1194), a guridák (1149-1212) és a timuridák (1370-1506) birodalma. A gaznavidák időszaka Gazni, a timuridák ideje Herát számára a fénykor volt.

    1219-ben Dzsingisz kán elpusztította az országot. Uralmát az Ilhánok örökölték, az ő uralmuk eltartott Timur Lenk (Tamerlán) hódításáig, aki egész Közép-Ázsia ura volt. 1504-ben Bábur, Timur Lenk és Dzsingisz kán leszármazottja, megalapította a Mogul Birodalmat, Kabul fővárossal. Az 1700-as évek elején Afganisztánt különböző csoportok ellenőrizték: az üzbégek északon, a szafavidák nyugaton és a maradék legnagyobb részén a mogulok vagy önkormányzó helyi afgán törzsek.

    Hotaki-dinasztia

    1709-ben a Ghilzai törzsből származó Mir Wais Hotak megdöntötte és megölte Kandahar szafavida kormányzóját, Gurgin kánt. Ezt követően legyőzte a perzsákat, akik Kandahár népét megpróbálták az iszlám szunnita irányzatáról a síitára téríteni. Kandahár vidékének ura maradt 1715-ös haláláig. Utódja fia, Mir Mahmud Hotaki lett. 1722-ben Mir Mahmud afgán sereget vezetett a mai Irán területén található Iszfahán ellen, kirabolta a várost és önmagát perzsa királlyá nyilvánította. A lakosság nagy többsége elutasította az afgán uralmat és fellázadt. Az afgánok helyiek ezreit ölték meg - beleértve több mint 3000 vallástudóst, nemest, meg a Szafavida-dinasztia tagjait – míg végül Perzsia új uralkodója, Nádir perzsa sah megdöntötte a Hotaki-dinasztia hatalmát.

    A modern afgán állam megalakulása  Ahmad Shah Durrani 1747 és 1772 között Afganisztán első királya

    1738-ban Nadir sah és hadserege, soraiban négyezer afgánnal az abdali törzsből, elfoglalta Kandahar körzetét; ugyanebben az évben megszállták Ghazni, Kabul és Lahor városokat. 1747. június 19-én Nadir saht meggyilkolták, valószínűleg unokaöccse, Ali Qoli terve alapján. Ugyanebben az évben Nadir sah egyik katonai parancsnoka és személyes testőre, az abdali törzsből származó Ahmad Sah Durrani összehívta az afgán törzsfőnökök tanácsát a helyzet megvitatására.[1] Az afgánok Kandaharban gyűltek össze és elismerték Ahmad saht királyuknak. Azóta általánosan ezt az eseményt tekintik a modern Afganisztán megszületésének. Beiktatását követően törzsi nevét Durrani-ra változtatta, ami a gyöngy jelentésű perzsa durr szóból származik.

    1751-ben a sah serege meghódította a mai Afganisztán területét, ezen felül Pakisztánt, Irán Horászán és Kúhisztán tartományait és elérte Delhit Indiában. 1772 októberében Ahmad sah lemondott és visszavonult Kandahár melletti otthonába, Marufba, ahol békében meghalt. Utóda a fia, Timur Sah Durrani lett, aki a fővárost Kandahárból Kabulba telepítette át. Timur 1793-ban halt meg és fia, Zaman Sah Durrani követte az uralomban.

    Európai befolyás  XIX. századi afgán koldusok

    A 19. században közepén kiéleződött a viszály a Brit Birodalommal, amelynek következtében kitört az (első brit–afgán háború, ezt 1878-ban és 1919-ben még kettő követte. A Barakzai-dinasztia uralma alatt így Afganisztán elvesztette területének nagy részét és autonómiáját az Egyesült Királyság javára.

    Amanullah kán 1919-es trónra lépéséig erős volt a brit befolyás, ekkor azonban Afganisztán visszanyerte teljes függetlenségét a külügyek tekintetében. A brit intervenció idején az afgánok által lakott területet megosztották a Durand-vonal mentén. Ez a brit befolyás határa volt és ez lett később Afganisztán államhatára Brit-India, majd Pakisztán felől. Így az afgánok (pastuk) lakta terület ma is Afganisztán és Pakisztán között oszlik meg. A stabilitás leghosszabb időszaka Afganisztánban 1933 és 1973 között volt, Zahir sah király uralma alatt.

    1973-ban Zahir sah mostohatestvére, Daud kán miniszterelnök vértelen államcsínyt hajtott végre. 1978-ban a kánt családjával együtt meggyilkolták, amikor a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt puccsot hajtott végre és eltávolította a kormányzatot.

    Szovjet beavatkozás és polgárháború  Bővebben: A Szovjetunió afganisztáni háborúja

    A hidegháborús stratégiának megfelelően 1979-ben az Egyesült Államok kormánya Jimmy Carter elnök és Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó vezetésével titokban megkezdte a kormányellenes mudzsahedek felszerelését és kiképzését a pakisztáni titkosszolgálatot (Inter Services Intelligence - ISI) is felhasználva. A helyi baloldali erők megsegítésére a Szovjetunió - hivatkozva a két ország között 1978-ban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésre - 1979. december 24-én bevonult Afganisztánba. Az invázióban százezernél több szovjet katona vett részt, akiket támogatott az afgán kommunista erők százezernél jóval több katonája. A szovjet megszállás (különböző becslések szerint) 600 000 - 2 000 000 afgán civil halálához vezetett. Ötmilliónál több afgán menekült Pakisztánba, Iránba és a világ többi részére. A nemzetközi nyomás és a mindkét oldal által elszenvedett nagy veszteségek hatására a Szovjetunió 1989-ben kivonult az országból.

    Az Afgán Demokratikus Köztársaságból való szovjet kivonulás az Egyesült Államok ideológiai győzelme volt, amely három elnöki perióduson át támogatta a mudzsahedeket, hogy az olajban gazdag Perzsa-öblöt megóvja a szovjet befolyástól.

    A szovjet erők kivonulását követően az Egyesült Államok és szövetségesei csak csekély segítséget nyújtottak a háborúban elpusztult országnak. A Szovjetunió 1992-ig Muhammad Nadzsibullah elnököt, az afgán titkosszolgálat korábbi főnökét támogatta, ám ekkor az új orosz kormány megtagadta, hogy olajtermékeket adjon el a Nadzsibullah-rezsimnek. A harcok eredményeként az afgán elit nagy része elmenekült az országból. A mudzsahedinek győzelme után is folytatódtak a harcok, átmenetileg a helyi hadurak szerezték meg az államhatalmat. A folyamatos harcok csúcspontja 1994-ben volt, amikor egyedül Kabulban 10 000 embert öltek meg. Káosz és korrupció uralkodott a szovjetek utáni Afganisztánban, ebből emelkedett ki a Talibán. A Talibánt vallási-politikai erők alapították, és 1996-ban elfoglalták a fővárost is. 2000 végére a tálibok elfoglalták az ország területének 95%-át, az ellenzék erői, a síita tádzsik és üzbég kisebbséget tömörítő Északi Szövetség Ahmad Sah Maszud katonai vezető irányításával csak az északkeleti országrészt, Badahsán tartományt tudta megtartani.[2] A Talibán a saría jogrendszer nagyon szigorú interpretációjáról ismert, amely a saría bevezetésével akarja elérni a célját, hogy egy 14. századi teokráciát hozzon létre, ahol a nőknek nincsenek jogaik és mindenkinek muszlimmá kell válnia. Ennek érdekében az iszlám erkölcsi és morális vezérelvei szerint kezeket vágnak le, embereket köveznek halálra.[3]

    A tálibok hétéves uralma idején súlyosan korlátozták a lakosság szabadságát és az emberi jogokat, például betiltották nem csak a sajtót, hanem még a fényképezést is.[4] A nőket eltiltották a pénzkeresettől, a lányokat kitiltották az iskolákból és az egyetemekről. Az ellenszegülőket azonnal megbüntették. A kommunistákat szisztematikusan felkutatták és kézfejük vagy karjuk levágásával büntették őket. Említésre méltó, hogy 2001-re szinte minden kiadásukat az ópiumtermesztésből fedezték.

     A ISAF műveleti felosztásának térképe (2007-es állapot)Afganisztáni háború  Amerikai és angol katonák Afganisztánban (2007) Bővebben: Afganisztáni háború

    Az al-Káida sikeres merényletet hajtott végre 2001. szeptember 9-én az Északi Szövetség vezetője, Ahmad Sah Maszud tábornok ellen.[5] A néhány nappal ezt követő 2001. szeptember 11-ei támadás után az Egyesült Államok hadjáratot indított az al-Káida terrorista szervezet kiképző táborainak elpusztítására Afganisztánban. Az Egyesült Államok katonái azt is feladatul kapták, hogy kényszerítsék a Talibán kormányát, adja ki Oszáma bin Ládent és számos más al-Káida tagot. Az Egyesült Államok emiatt felvette a kapcsolatot korábbi afgán mudzsahedinekkel. Ugyanennek az évnek decemberében korábbi afgán mudzsahedinek és a diaszpóra vezetői találkoztak Németországban és tervet fogadtak el az új afgán demokratikus kormány megalakítására, ennek eredménye volt Hamid Karzai kinevezése az afgán átmeneti hatóság élére. Hamid Karzai pastu, az Afganisztán déli részén fekvő Kandahárból származik.

    A 2002-ben megtartott törzsfőnöki tanácskozás, a Loja Dzsirga Karzait elismerte Afganisztán ideiglenes elnökének. A NATO 2003 augusztusában átvette az Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) főparancsnokságát. A 2003-ban megtartott Loja Dzsirga új alkotmányt fogadott el, amely 2004 januárjában lépett hatályba. A 2004 októberében megtartott választásokon Hamid Karzai győzött és az Afganisztáni Iszlám Köztársaság elnöke lett. Képviselőválasztást 2005 szeptemberében tartottak. A Nemzetgyűlés - az első szabadon választott törvényhozás Afganisztánban 1973 óta - 2005 decemberében ült össze, soraiban nőkkel. Az országban folytatódik az újjáépítés, harc a szegénységgel, a rossz infrastruktúrával, az aknákkal és más fel nem robbant harci anyagokkal, és a nagyméretű máktermesztéssel és ópiumkereskedelemmel. 2017-ben rekordtermést, 9000 tonna ópiumot állítottak elő az országban.[6] A korrupció és gazdasági fejletlenség miatt az elmaradott afgán vidékek lakosságának nincs más lehetősége a megélhetésre, csak az ópium. Afganisztán továbbra is heves politikai harcok színtere. Folytatódnak a tálib felkelők akciói, veszélyt jelentenek az al-Káida csekély maradványainak támadásai. 2007 elején a tálibok növekvő jelenlétére válaszul az Egyesült Államok növelte csapatai létszámát. 2007. január 16-án számolt be az Associated Press riportere, Robert Burns arról, hogy „Az Egyesült Államok tisztjei szerint a pakisztáni katonákkal való tálibellenes együttműködésben vak vezet világtalant.” Továbbá: „A felkelők támadásainak száma 300%-kal nőtt 2006 szeptembere óta, ami annak a következménye, hogy a pakisztáni kormány békeszerződést kötött az északi Vazirisztán terület törzsi vezetőivel Afganisztán keleti határai mentén. Erről amerikai hírszerző tisztek számoltak be.”

    Magyar katonák szinte a kezdetektől részt vesznek a NATO-hadműveletekben: először csak egy orvosi kontingens, majd 2003-ban egy lövészszázad is kiutazott. (Lásd: MH Tartományi Újjáépítési Csoport) Munkájuk főleg járőrözésből, kísérési és szociális feladatokból állt.

    Az afgán fegyveres erőkben egy idő után már nem csak férfiak szolgáltak. A modern Afganisztán első női pilótája, Nilufar Rahmani 2013. május 14-én vette át kitüntetését.

    Tálib hatalomátvétel (2021)  Bővebben: 2021-es tálib hatalomátvétel Afganisztánban Két amerikai tengerészgyalogos megosztja vizét egy fiatal afgán lánnyal a Hamid Karzai nemzetközi repülőtéren 2021. augusztus 21-én

    2020 novemberében Donald Trump amerikai elnök csapatkivonást rendelt el, aminek eredményeképpen 2021 januárjában már csak 2500-2500 amerikai katona állomásozott az országban. Ezt követően törvénybe iktatta a teljes amerikai csapatkivonást, ennek következtében Joe Biden amerikai elnök 2021 áprilisban bejelentette, hogy még az év szeptemberéig kivonják a csapataikat az országból. Jens Stoltenberg NATO főtitkár 2021. április 14-én bejelentette, hogy a szövetség május 1-jéig megkezdi csapatainak kivonását Afganisztánból. Nem sokkal azután, hogy a NATO csapatok elkezdték a kivonulást, a tálibok offenzívát indítottak az afgán kormány ellen, és gyorsan előrenyomultak az összeomló afgán kormányerők által. Alig három hét alatt az ország jelentős területét és a tartományi székhelyeket elfoglalták. A tálibok 2021. augusztus 15-én foglalták el Kabul-t. Számos külföldi diplomatát, az afgán kormánytisztviselőit, köztük Ashraf Ghani elnököt evakuálták az országból, valamint sok afgán civil kísérelt meg velük együtt elmenekülni az országból. Másnap megalakult egy magas rangú államférfiak vezette nem hivatalos „koordinációs tanács”, amely az Afganisztáni Iszlám Köztársaság állami intézményeit a tálibokhoz ruházta át. Augusztus 17-én Amrulla Száleh alelnök kikiáltotta magát ideiglenes elnöknek, és bejelentette, hogy Amád Masszoudal együtt tálib ellenes frontot hoznak létre több mint 6000 katonával a Pandzsír-völgyben. Szeptember 6-ára azonban a tálibok átvették az irányítást Pandzsír tartomány nagy részén, az ellenállók pedig visszavonultak a hegyekbe. Végül szeptember közepén Száleh és Masszoud feladták a völgyet és a szomszédos Tádzsikisztánba menekültek.[7][8]

    Egy amerikai katonai kutató intézet szerint 2001 és 2021 között 176 ezer ember vesztette életét a konfliktusban, köztük 46 319 civil.[9] Egy másik intézet szerint több mint 210 ezer ember vesztette életét a háborúban. A 2001-es inváziót követően több mint 5,7 millió menekült tért vissza Afganisztánba. 2021-ben azonban 2,6 millió afgán maradt menekültként, elsősorban Iránban és Pakisztánban, további 4 millióan pedig más országokban.[10]

    A 2021. szeptember 7-én felálló tálib kormányt Hibatulla Ahundzáda emír és Hászán Akhund megbízott miniszterelnök vezették. Ennek következtében két kormány alakult ki. A de jure Afganisztáni Iszlám Köztársaság, Amrulla Száleh vezetésével és a de facto Afganisztáni Iszlamista Emírség, Hibatulla Ahundzáda emír vezetésével. Akhund egyike a tálibok négy alapítójának, kinevezését a mérsékeltek és a keményvonalasok közötti kompromisszumnak tekintették. A tálib kormány 2021. szeptember 20-án Szuháil Saheen nevezte ki Afganisztán állandó ENSZ képviselőjévé, de az ENSZ elutasította, mivel nem ismerik el a tálib kormányt és a száműzetésben lévő kormánnyal dolgoznak együtt.[11]

    A nyugati nemzetek felfüggesztették az Afganisztánnak nyújtott humanitárius segélyeik nagy részét, miután a tálibok 2021 augusztusában elfoglalták az országot. A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap is leállította a kifizetéseket. 2021 októberében Afganisztán 40 milliós lakosának több mint a fele akut élelmiszerhiánnyal küzdött. A Human Rights Watch intézet 2021. november 11-i jelentése szerint Afganisztánt széles körű éhínség fenyegeti, gazdasági és bankválság miatt.[12]

    Bár a hadiállapot 2021-ben véget ért az országban, a fegyveres konfliktusok továbbra is fennállnak egyes régiókban. A tálibok és az ISIS helyi szervezete, valamint a tálibok elleni felkelők között.[13]

    A hatalomba való visszatérést követően a tálibok jelentősen megküzdöttek a korrupcióval és korrupció ellenes törvényeket hoztak meg, 2022-ben a 150. helyre jöttek fel a 2011-es 180. helyről a korrupcióérzékelési index országok listáján.[14]

    Aḥmad Shah Durrānī ruler of Afghanistan (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 31.) Afganisztán CIMIC kézikönyve Archiválva 2017. november 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, honvedelem.hu Kemény János: Az al-Kaida mozgalom Archiválva 2014. november 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, zmne.hu The Power Of Photography. [2013. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 23.) Varga Gergely: Az Egyesült Államok tágabb közel-keleti stratégiája és a transzatlanti kapcsolat a 2001. szeptember 11-ét követő évtizedben. (Hozzáférés: 2021. szeptember 6.) Rekordot ígér az afgán ópiumtermelés Elmenekült az afgán elnök (hvg.hu, 2021-08-15) Отступать некуда – позади Кабул (kommersant.ru, 2021-08-15) https://watson.brown.edu/costsofwar/figures/2021/human-and-budgetary-costs-date-us-war-afghanistan-2001-2022 https://www.bbc.com/news/world-asia-57767067 https://www.aljazeera.com/economy/2021/9/24/who-will-speak-for-afghanistan-at-the-united-nations https://www.hrw.org/news/2021/11/11/afghanistan-facing-famine# https://www.npr.org/2022/08/08/1115674232/afghanistan-taliban-hamid-karzai-us-withdrawal https://www.voanews.com/a/can-the-taliban-tackle-corruption-in-afghanistan-/6942205.html
    Read less

Where can you sleep near Afganisztán ?

Booking.com
487.369 visits in total, 9.187 Points of interest, 404 Destinations, 2 visits today.