ローマ字 ( Romanization of Japanese )

A japán nyelv romanizálása a latin betűk használata a japán nyelv írásához. Ezt az írásmódot néha japánul rōmaji néven említik ( ローマ字, szó szerint: "római betűk", [ɾoːma(d)ʑi] (figyelj) vagy [ɾoːmaꜜ(d)ʑi] ).

A japán nyelvet általában kínaiból kölcsönzött logográfiai karakterek (kanji) és szótagírások (kana) kombinációjával írják, amelyek végül szintén kínai karakterekből származnak.

Többféle romanizációs rendszer létezik. A három fő a Hepburn romanizálás, a Kunrei-shiki romanizálás (ISO 3602) és a Nihon-shiki romanizálás (ISO 3602 Strict). A Hepburn rendszer változatai a legszélesebb körben használtak.

A romanizált japán bármilyen kontextusban használható, ahol a japán szöveg olyan nem japánul beszélőket céloz meg, akik nem tudnak kanjit vagy kanát olvasni, például az utcatáblákon és az útleveleken, valamint a külföldi tanulók szótáraiban és tankönyveiben. a nyelv. Használják a japán kifejezések átírására is angolul (vagy más latin írást használó nyelven) írt szövegekben Japánnal kapcsolatos témákban, például nyelvészetben, irodalomban, történelemben és kultúrában.

Minden japánt, aki a második világháború óta általános iskolába járt, megtanították írni és olvasni romanizált japánul. Ezért szinte minden japán tud olvasni és írni japánul a rōmaji használatával. Japánban azonban rendkívül ritka, hogy japán íráshoz használják (kivéve számítógépes beviteli eszközként vagy speciális célokra, például egyes logók tervezésénél), és a japánok többsége kényelmesebben olvassa a kanjit és a kanát.