A Szenszódzsi (Sensōji, 浅草寺 – Aszakusza Kannon Templomként is ismert) Tokió egyik legrégebbi és legnépszerűbb buddhista temploma, mely Aszakuszában található.
Bejutni a Kaminarimonnak nevezett kapun, a templom külső kapuján keresztül lehetséges, mely után a Nakamisze-dóri utcáján (mely egy igazi vásári forgatag) átsétálva lehet eljutni magához a Szenszódzsi templomhoz. A templomtól nem sokkal távolabb egy ötszintes pagoda is megtekinthető.
A híres Szandzsa- és Hózuki-fesztivál minden évben ebben a templomban kerül megrendezésre. Fontosabb rendezvényei még az Aszakusza Szamba Fesztivál és a Hagoita-Icsi.
A népszerű templomnak évente megközelítőleg 30 millió látogatója van.
942-ben a Heian-kor idején a Taira klán vezetője, Taira no Kinmasza a Szenszódzsi templomban imádkozott, hogy megkaphassa Muszasi kerület felett a hatalmat. (A kerület Tokió nagy részét, Szaitamát és Kanagava keleti részét foglalta magában.) Mikor kívánsága beteljesült és a terület irányítójává vált, hálájának jeleként földet ruházott át a templomra, és a templom továbbfejlesztését is segítette adományokkal, többek között a Kaminarimont és a Hózómont is ő építtette, ezzel jelentősen emelve fényét és jelentőségét a Szenszódzsinak.
Az aszakuszai templomot 1041-ben tönkrette egy földrengés, és bár tíz évvel később újraépítették, 1079-ben teljesen leégett. Csak egy évszázaddal később építették újjá.
A következő fénypont a Szenszódzsi templom történetét tekintve Minamoto Joritomo látogatása volt a 12. század végén. Kívánsága a Tairák legyőzéséről szólt, hogy utána sógun lehessen. Mikor leigázta a Tairákat, 36 hektárnyi földet ajándékozott a templom részére.
Később, mikor Kamakura irányítását is magáénak akarta tudni Minamoto, a Szenszódzsit a harminchárom Kannon templom egyikévé tette a Kantó régióban. A 13. helyet tudhatta magáénak a Szenszódzsi, gazdagságát pedig növelte, hogy a templom engedélyt kapott a kereskedésre, csak a Szenszódzsiban lehetett védőamulettet venni.
A templom számtalanszor lett újjáépítve tűz illetve földrengés miatt, és bár 1649-től közel három évszázadon keresztül ép maradt, a második világháború során, 1945-ben nagy része megint elpusztult a bombázások miatt. 1951-ben és 1958-ben ismét újjáépítették, ezzel az újjászületés és a béke jelképévé vált a japán emberek számára.[1][2]
Új hozzászólás