A Stonehenge körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló monumentális őskori építmény az angliai Wiltshire-ben, Salisburytől mintegy 13 km-re északra. Kiépítése Kr. e. 2500 körül kezdődött, és 2100 körül fejeződött be. A hely korabeli szerepével kapcsolatos elméletek az 1919-ben, de főként az 1950-ben indult ásatások nyomán születtek. Az öt brit egyetem összefogásával készült kutatás eredménye alapján kialakult legfrissebb álláspont szerint olyan emlékmű, mely az addig jórészt háborúskodásban élő törzsek egységét jelképezi. A régészeti helyet és környékét az UNESCO 1986-ban a világ kulturális örökségének jegyzékébe vette fel. A kulturális örökség együttese a térségben levő következő régészeti lelőhelyeket is magába foglalja:

• Stonehenge, megalit építményegyüttes

• Avebury, neolitkori emlékek, Európa legkiterjedtebb történeti emléke
• Windmill Hill, neolitkori fal és árkok rendszere, a helyről régészeti korszakot neveztek el
• Silbury Hill, 40 m magas domb, az őskori Európa legnagyobb emberalkotta létesítménye
• Long Barrow, temetőjáratok és sírkamrák
• Kenneth Avenue, 2,5 km-es kőburkolásos sírjárat
• Overton Hill, kőszentély