A Hormuzi-szoros közelségéből adódó stratégiai elhelyezkedése miatt a sziget már a legkorábbi történelmi időkben is fontos szerepet töltött be a Perzsa-öböl és az Indiai-óceán kereskedelmében. A régészeti leletek tanulsága szerint az i. e. 5. évezredben kezdődött el a csigaház- és kagylóékszerek exportja az iráni felföldre. Az Óperzsa Birodalom időszakában az arab, föníciai, perzsa és görög kereskedők fontos megállóhelyévé vált. A szeleukidák megerősítették a sziget erődítményeit, hogy ellenőrizni tudják az európai-indiai-közel-keleti kereskedelem, a tengeri selyemút ütőereként szolgáló Hormuzi-szorost. A nagy földrajzi felfedezések korszakában a portugálok számos erődöt építettek Kesmen és a szomszédos Hormuz-szigeten is. A 17. század elején az Iránt egyesítő síita Szafavida-dinasztia brit segítséggel kiűzte a portugálokat a szigetről. Az egyik itteni erőd ostrománál szerzett halálos sebesülést a korábban sarki expedícióival ismertté vált angol utazó, William Baffin. A perzsa-angol győzelmet követően a britek lettek az öböl térségének urai és bár a sziget stratégiai szerepe megmaradt, a kereskedelem hanyatlásnak indult.

1988. július 3-án, az irak-iráni háború utolsó hónapjában a Kesm melletti tengeren történt a háború egyik legismertebb eseménye, amikor a USS Vincennes hadihajó máig tisztázatlan okokból lelőtte az IranAir 655-ös repülőgépjáratát. A légikatasztrófában 290 civil vesztette életét.[1] 1991-ben a szigetet szabadkereskedelmi övezetté nyilvánították, ennek köszönhetően nagyfokú autonómiát élvez. Az utóbbi évtizedekben nagy kőolajkészleteket fedeztek fel a sziget szárazföldi területei és a környező tengerek alatt egyaránt.