Casablanca (spanyol „fehér ház”, sztenderd arab neve: الدار البيضاء ad-Dār al-Bayḍāʼ; Marokkói arab: dar elbeïda الدار البيضا , berber: Anfa) város Marokkó nyugati részén, az Atlanti-óceán partján.
A város Marokkó gazdasági fővárosa (a politikai főváros Rabat); itt található az ország fő kikötője és haditengerészeti (Marokkói Királyi Flotta) központja. Nagy-Casablanca régió központja.
Területe 324 km², népessége 3,1 millió, ezzel Marokkó és a Magreb legnagyobb, Afrika hatodik legnagyobb városa. (Nagy-Casablancáé 1615 km², illetve – a 2005-ös népszámlálás szerint – 3,85 millió.)
A mai Casablanca területét legalább a 7. századtól berberek lakták.[1] Az arab hódítások idején egy kis független királyság, Anfa uralta a környéket, amíg 1068-ban meg nem hódították az Almorávidák. A 14. században, a Merinida dinasztia uralma idején Anfa kikötőjének fontossága megnőtt. A 15. század elején a város ismét független államot alkotott. Biztonságos kikötőt nyújtott a kalózok és tengeri rablók ellen és hamarosan a portugálok célpontjává vált, akik 1468-ban el is pusztították a várost.
Anfa romjain a portugálok 1515-ben erődöt építettek. A körülötte kinőtt várost Casabranca néven emlegették, ami portugálul „fehér házat” jelentett. 1580 és 1640 közt a területet Spanyolország uralta, majd ismét portugál kézbe került. A portugálok 1755-ben hagyták el, miután egy földrengés elpusztította a város jó részét. A várost Mohammed ben Abdallah (1756-1790) szultán (Iszmáil marokkói szultán unokája, George Washington szövetségese) építtette újra. A város arab neve الدار البيضاء ad-Dār al-Bayḍāʼ (fehér ház) volt, spanyol neve Casa Blanca.
A 19. században Casablanca a virágzó brit textilipar egyik fő gyapjúellátója lett és fellendültek a tengeri szállítások, ezért a vidék lakossága felduzzadt. Az angolok ekkor kezdték el beszállítani a mai Marokkó nemzeti itala, a puskaportea alapanyagát.
Az 1860-as évekre Casablancának mintegy ötezer lakója volt, ami az 1880-as évek végére tízezerre nőtt.[2] Amikor 1906-ban a francia gyarmatosítók – akkor még mint egy független szultánság hivatalnokai – ideérkeztek, Casablancának mintegy 12 ezer lakója volt. Ezután szédületes ütemű fejlődés kezdődött, és 1921-re a lélekszám 110 ezerre szökött fel.[3]
A francia uralom Twin Center Casablanca kikötője1907 júniusában a franciák vasutat akartak építeni a kikötő közelében, egy temetőn keresztül. A feldühödött helyiek rátámadtak a francia munkásokra és zavargások kezdődtek. A rend helyreállítására francia csapatok szálltak partra, de a város nagy károkat szenvedett, mielőtt helyreállt a nyugalom. Ezzel gyakorlatilag megkezdődött a francia gyarmatosítás, bár hivatalosan csak 1910-ben vezették be a francia uralmat.
Az 1942-ben készült híres film, a Casablanca a gyarmatosítás állapotában mutatja be a várost, amelyben európai hatalmak vetélkedése folyt. A film szereplői nemzetközi kavalkádot mutatnak: van köztük amerikai, francia, német, cseh, bolgár, orosz. (Egyetlen arab szereplője van, jelentéktelen szerepben: Abdul, az ajtószolga.)
Az 1940-es és 1950-es években Casablanca leginkább a franciaellenes zavargásairól volt ismert. 1953 karácsonyán egy bombamerénylet szörnyű pusztítást okozott.
↑ Casablanca - Jewish Virtual Library ↑ Pennell (2003), i. m. 121. o. ↑ Pennell (2003), i. m. 149. o.
Új hozzászólás