Ali és Nino regény egy muszlim azerbajdzsáni fiú és egy keresztény grúz lány közötti románcról Bakuban, 1918–1920 között. Feltárja azokat a dilemmákat, amelyeket az „európai” uralom teremtett a „keleti” társadalom felett, és bemutat egy tablóportrét Azerbajdzsán fővárosáról, Bakuról az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság időszakában, amely megelőzte a szovjet uralom hosszú korszakát. Kurban Said álnéven jelent meg. A regény több mint 30 nyelven jelent meg, több mint 100 kiadással vagy utánnyomással. A könyv először Bécsben jelent meg németül 1937-ben, E.P. Tal Verlag. Széles körben irodalmi remekműként tartják számon, és újrafelfedezése és 1970-ben megkezdett globális forgalomba hozatala óta általában Azerbajdzsán nemzeti regényeként tartják számon. Jenia Graman angol fordítása 1970-ben jelent meg.

Nagyon nagy az érdeklődés Ali és Nino szerzősége iránt. A "Kurban Said" álnév mögött meghúzódó valódi személyazonosság vita tárgyát képezte. Lev Nussimbaum, más néven Essad Bey esete, ahogyan a szerző eredetileg 1944-ben felmerült. Tom Reiss 2005-ös nemzetközi bestsellerében, The Orientalist: Solving the Mystery of A Strange and Dangerous Life Reiss alapos magyarázatot ad arra, hogy a regény Nussimbaum munkája, amely folytatja a Nussimbaum 1938–1942 közötti levelezésére és írásaira, valamint Ahmed Giamil Vacca-Mazzara 1940-es évekbeli írásaira vonatkozó állítást. A Yusif Vazir Chamanzaminli iránti igény 1971-ben indult. A Chamanzaminli melletti érvelést az Azerbaijan International 2011-es különszámában mutatták be Ali és Nino: Az irodalom üzlete címmel. amelyben Betty Blair azzal érvelt, hogy Nussimbaum csupán egy kéziratot ékesített meg, aminek feltételezése szerint Chamanzaminlinek kell a „főszerzőnek” lennie. Ezt az álláspontot Chamanaminli fiai és támogatóik már néhány éve képviselték. A regény szerzői jogának tulajdonosa, Leela Ehrenfels azt állítja, hogy nagynénje, Elfriede Ehrenfels von Bodmershof bárónő írta a könyvet, főként azért, mert a könyv kiadói szerződése és az azt követő katalógus-nyilvántartás Kurban Saidként azonosítja, bár kevesen támasztják alá ezt szerzőségének bizonyítékaként.